Mit jelent ma emberinek lenni? Mi a természetes? Gondolkodunk-e az együttlét valódi jelentésén akkor, amikor életünk egy jelentős részét egy kiber térben éljük meg? Látszólag együtt vagyunk másokkal, de mégis egyedül. 
A csend a nulla pont, innen indul minden. A zaj pedig végpont, ahonnan hosszú és nehéz út vezet vissza a csendhez.
A Bethlen Téri Színház Ambíció tehetségprogramjának három szóló előadása, a Sissi Őszi Tánchét keretében.
Kisgyerekként még nemigazán nehezedik ránk a tervezés és a megfelelés kényszere, de ahogy telik az idő, egyre jobban a részünkké válik.
A KET úgy döntött, hogy a társulat folytatja a tavalyi IKF lengyel nyerteseivel való együttműködést a 30 éves V4 alkalmából és meginvitálja a fiatal koreográfusokat, hogy immár személyesen, bővítsék ki egy-egy egész estés előadássá tavalyi kreációjukat.
„Maradunk mindig mozgásban, mint minden / mint az élet, mind Egy - mindegy milyen szinten, / nincs fizika, nincs idő - igazából nincs semmi sem / csak én vagyok és Te, lendülünk a semmiben” Akkezdet Phiai: Hisz sztori
Miért enged be valakit magába egy közösség, míg másokat kizár soraiból? Vajon önzésből vagy éppen önzetlenségből szeretnénk-e közösségben élni? Mennyire kerültünk távol az ősi falka mentalitástól?
A KET társulatának tagjai végre újra a nézők szeme láttára… egyelőre még mindig csak az üveg mögött… ami… Kirakat? Ablak? Labor? Nem ránk szegeződik a tekintet.
Két ember, egymástól távol, nem beszélnek egymással. Két ember, közel egymáshoz, nem néznek egymásra. Amikor megtalálják a közös hangot, még akkor sem, csak egymás után, a test beszél.