„Maradunk mindig mozgásban, mint minden / mint az élet, mind Egy – mindegy milyen szinten, / nincs fizika, nincs idő – igazából nincs semmi sem / csak én vagyok és Te, lendülünk a semmiben” Akkezdet Phiai: Hisz sztori

Egy világ születése van előkészülőben. Testet öltött az anyag, de még nem embert. Hullámokban terjeng, rója köreit, míg nem központosulva formát ölt. Léptek nyomán életre kel a Tér, amely kordában igyekszik tartani a csoportot. A tempó akár a Föld magja, lassan őröl, de minden figyelmet magával ragad. Egyszerre mikroszkopikus és univerzumba tekintő, ahogy egy végeláthatatlan fraktál mélyére tekintünk a mozgás láttán. Minden most alakul, születik és hamvad. Épp most.

„persze hogy végtelen az űr hogy csak belül / verődik vissza elnyelődik a hang / egy hatalmas háló kifeszül felfogja ami kell / míg körötte a többi anyag / mind a mélybe zuhan” pHLaT: Persze hogy