A Recortes látásmódja nem engedi, hogy vágyainkon túlmutatva, saját érzelmeinket közvetítsék szavaink, tekintetünk. Mint mikor újságot olvasol és kivágod belőle a cikkeket, amik a kedvenc íródtól származnak. Élmények, tapasztalatok, olyan darabkák, amik emberi kapcsolatokról árulkodnak, főleg a szeretetről, a barátságról és az empátiáról. (Nincs empátia, a világ antipatikus lett, elvesztettük a kommunikáció képességét, számokká váltunk.) Barátok, család, szerelem, ismeretlenekkel való találkozás, a legegyszerűbb dolgok.
Hogyan viszonyulunk egymáshoz? Hogyan szeretjük vagy utasítjuk el a másikat? Hogyan reagálunk? Miképp okozunk a másiknak fájdalmat, amikor nem akarunk vagy épp amikor akarunk, ha már egy rosszalló tekintet is meg tudja változtatni valaki napját? Minden magunk mögött hagyott élmény egy következőt táplál és csak rajtunk múlik miként épül fel.
Két ember, egymástól távol, nem beszélnek egymással. Két ember, közel egymáshoz, nem néznek egymásra. Amikor megtalálják a közös hangot, még akkor sem néznek egymásra, csak egymás után. Nem kell mondaniuk semmit, a test beszél helyettük, a legalapvetőbb kapcsolódás. Másokhoz, magunkhoz, a kifejezéseinkhez, mindenhez. Minden rezdülésünk: egy nyitott könyv lapjai.
Néha elfelejtjük, hogy élvezzük is a táncot, hogy alkottunk valamit, hogy szeretjük. Próbálunk elmondani, viszonozni valamit, ehelyett gépekké válunk. Pedig ha együttműködünk, nagyszerűek vagyunk, erre emlékeztessük magunkat. És ne feledjük a narancsokat!

Az előadásban elhangzó szöveg Xavier Puchades írása. A fordításért köszönet Szűcs Alexandrának.