Ketten 2.0 sajátos vizsgálódó vízió, mely a párkapcsolatokat, a humanitás aktuális kérdéseit elemzi. Mészáros egy, a valóságtól elemelt, redukált tájba helyezi a koreográfiáját, hogy mikroszkopikus vizsgálat alá vegye az általa megjelenített viszonyokat. Mi nézők a koreográfussal együtt nézzük és vizsgáljuk a látottakat, bolyongunk a kapcsolat-füzéreken, és keressük az eközben megfogalmazódó gondolatokat. A táncosok személytelen, mondhatni semleges lények, a koreográfus szándéka egy olyan absztrakt világ létrehozása, amely steril, optimális vizsgálati környezetet biztosít nézőnek és előadónak egyaránt. A hátteréül szolgáló kietlen tájképet egyfelől a koreográfus által komponált absztrakt, színtelen világítás, másfelől az idősíkokat és tónusokat egymásra halmozó zene áradása formálja. Ebben a holdszerű fehér tájban az emberi együttlét duettek, ölelések formai sokoldalúságával, megsokszorozódásával jelenik meg. Az együttlét lehetséges variációinak megannyi sora a kapcsolatok elemzéséhez nyújt szabad kezet. A párok közötti kölcsönhatások, a duettek letisztult formái, a viszonyok állandó újrateremtése az együttlét emberi lehetőségeinek átgondolása felé tereli nézőket, a jelent oly meghatározó lélektelen internet kizárásával. Szokatlan, légies, magával ragadó költészet uralja a színpadot. A hideg fényekben különösen lebegő emberi viszonyok hangulata dominál. A futurisztikus tájkép egy olyan tömeges uniformizálódásra mutat rá, amelynek az emberi érzések ébrentartásával és az érzelmek valós megélésével lehet ellenszegülni. Embernek lenni csak a kapcsolatokkal, az együttlét minőségi megélésével lehet.

A koreográfiában az ölelés nem egyedi, hanem sokszorozódó, különböző formában állandóan visszatérő alapmotívum. A táncosok nem csak táncolnak, de élnek is, mégis bábok, a vizsgálat absztrakt tárgyai, felkínálva a kapcsolatban rejlő érzéseket, hogy azokat lassan megtanuljuk értékelni. Minden absztrakció ellenére a koreográfia a humanitás jelenét keresi az egyéniséget eltüntető világunkban. Mit jelent ma emberinek lenni? Mi a természetes? Gondolkodunk-e az együttlét valódi jelentésén akkor, amikor életünk egy jelentős részét egy kiber térben éljük meg? Látszólag együtt vagyunk másokkal, de mégis egyedül. Mit jelent számunkra az emberi kapcsolat, és a kapcsolatban rejlő érzelmek? Ha mindezeken elgondolkodunk, eljutunk ahhoz a harmóniához, amit a koreográfus, hanem is megoldásként szeretne láttatni, de a koreográfijában látható folyamat tetőpontjául nevez meg.

A Ketten első verziója a Covid előtt került bemutatásra a Nemzeti Táncszínházban. A mostani verzió a Covid utáni érzésekhez közelít, és szeretné azt az új érzékenységet megtestesíteni, amit Mészáros Máté most aktuálisnak érez.

„Nem is akartam külföldön élő magyar koreográfus lenni, mert a globalitás és a történelmiség egyaránt hozzám tartozik. Jelenleg itthoni bázisról dolgozom sokat külföldön (…), emellett rezidenciákra utazom, és tanítok.” (Mészáros Máté)

 

Mészáros Máté először a Magyar Táncművészeti Főiskola elvégzése után a Szegedi Kortárs Balett szólistája lett. Később olyan alkotókkal dolgozott együtt, mint Ohad Naharin, Sharon Eyal vagy Myriam Naisy, hat éven át pedig a Wim Vandekeybus vezette Ultima Vez társulat tagja, asszisztense, társalkotója volt. Koreográfusként és oktatóként Olaszországban, Norvégiában, Spanyolországban, Portugáliában, Kanadában és Ausztráliában dolgozott. A darabhoz Mádi László, a KET művészeti munkatársa, táncos-koreográfusa szerezte a zenét.

Alkotók


Előadók

  • Barna Krisztián
  • Bozsányi Liliána
  • Dabóczi Dávid
  • Gyevnár Réka
  • Joó Renáta
  • Ungi Krisztián

Zene

  • madla

Díszlet, jelmez

  • Mészáros Máté

Koreográfus

  • Mészáros Máté