Kunst ist eine Nische, um das Illegale zu zeigen, zu diskutieren, zu konfrontieren. Sie ist in der Lage, es von der Realität zu trennen. So wird das Tabu unter dem Namen der Kunst legal. Wie funktioniert die Kontextualisierung? Wie funktioniert das menschliche Gehirn? Wie nutzen wir es?
A művészet oltárán szabad, amit az életben nem minden esetben tehetünk meg. Ezért a művészet alibijében ott a szabadság. Ugyanakkor az, hogy ilyen relatívek a keretek, az azt is jelenti, hogy az ember nem találja a határait. A színpadon akár ki is nyírhatjuk magunkat, végignézik. Minden kontextus kérdése, az agy a kontextus alapján emel ki lényeges elemeket a valóságból.
„Több síkon kezdtünk el dolgozni Gáborral. Érdekel az ő saját személyes múltbéli története és a jelenben lévő érzetei, a tánchoz való viszonya. A férfi nemhez kapcsolódó elvárások, sztereotip jellemzők, a férfi szerep, jelleg különböző élethelyzetekben és táncstílusokban való megjelenése foglalkoztat. Illetve a témával kapcsolatos, verbálisan értelmezhető tartalmak film részlet, mese, vers, dal használata.”
A szólósorozat egy olyan felület, amely lehetőséget biztosít az alkotó és az előadó szoros együttműködésére. A szóló műfajának köszönhetően a táncos színpadi jelenlétében, előadásában rajzolódik meg a művész portréja, így válhat két alkotó entitás közös munkája egy-egy portrévá a KET adott táncművészéről.
Hód Adrienn fő profilja a kísérleti mozgás, kortárstánc. Alkalmazott koreográfus színházi előadásokban, játékfilmekben (Saul fia, Ikrek hava), reklámfilmekben és divatbemutatókon. Alkotómunkája mellett rendszeresen tanít improvizációt a Budapest Kortárstánc Főiskolán.
Munkái során a kulturális kontextusából kiemelt mozgó emberi test foglalkoztatja, amelyet általában üres térbe helyez. A próbateremben olyan érzékeny helyzeteket generál, amelyekben tér és bizalom nyílik a táncosoknak a fizikalitás megteremtésére. Munkamódszere az improvizáción alapul, ami a színpadon szigorúan strukturált formában jelenik meg. Nem fél megdolgozni az ismeretlent.
Hód Adrienn 1975-ben született. 1997-ben végzett az Angelus Iván által alapított hazai kortárs tánciskolában (Budapest Tánciskola), 2010-ig aktív táncos. Korai munkáit a Műhely Alapítvány Inspiráció koreográfiai estjein mutatta be. 1995-ben megalapította az OFF Társulatot, amelyet 2007-ben a HODWORKS követett. Ugyanebben az évben a Műhely Alapítvány „Az ismeretlen kutatása” című program ösztöndíjasa, 2008-ban a Meeting Points magyar-amerikai művészeti program résztvevője. 2010-ben a Trust for Mutual Understanding ösztöndíjasa, 2011-ben a Tempus Közalapítvány támogatásával rezidens a berlini Tanzfabriknál. 2012-ben a Jardin d’Europe projekt, 2013-ban a Trafó Kortárs Művészetek Háza támogatásával készít produkciót. 2013 őszén a Headlands Centre for the Arts ösztöndíjasa San Franciscoban, 2014-ben két hetet tölt Philadephiában a danceUSA/Philadelphia szervezetnél, a Műhely Alapítvány csereprogramjával. A Basse danse-t 2012-ben, a Pirkad című produkcióját 2014-ben, a Halandóság feltételeit pedig 2015-ben az év 20 legkiemelkedőbb kortárs táncelőadása közé választotta az Aerowaves nemzetközi hálózat. Munkáit eddig hét alkalommal jelölték Lábán-díjra, amelyet kétszer, 2012-ben a Basse danse előadással és 2014-ben a Pirkaddal nyert el.
Támogatók: NKA, Bethlen Téri Színház, SÍN Kulturális Központ, Új Előadóművészeti Alapítvány
Bühne: 10m x 10m (Sz. x M.)
fekete balett szőnyeg, fekete háttér
fekete takarások
Licht: 8 db profil lámpa (ETC 25-50° 750W),
16 db 1 KW Pc + terelőlemez
4 db Fresner + terelőlemez
1 db PAR64 CP62
1 db kistalp
ködgép
Compulite Spark fénypult
Hängen: 1 db CD lejátszó
1 db keverőpult
Front, monitor hangfalak
Anzahl der Passagiere: 1 männlicher Tänzer
2 technikus
1 Assistent
1 Choreograph
Lokale Nachfrage: 2 db világosító
1 db hangosító
Egyéb: az előadásban élő állat, kistestű kutya és művér is szerepel
Színpadépítés: 5 óra
Színpadbontás: 1 óra
Az előadás időtartama: 45 perc