YCP 2020 – Budapest, Hungary
In 2013, CEDT began to develop a new strategy to establish cooperation with the youngest generation of dancers and choreographers, providing further perspectives in the possible, common work. The program, based on the successes of last years, proved the necessity of our initiative, as seventeen young choreographers have been introduced so far (Bernadett Jobbágy, Milán Újvári, Gabriella Pálfi, Zoltán Grecsó, Dorottya Ujszászi, Kinga Varga, Júlia Gyulai, Gábor Halász, Judit Szamosi, Lajos Péteros, Anikó Kiss, Beatrx Simkó, Lajos Péter Túri, Kristóf Samu, Krisztina Szarvas, Dávid Mikó, Gyula Cserepes, Eva Urbanova), many of whom were also invited to work independently with CEDT. Beatrix Simkó’s demonstration was nominated for the Rudolf Lábán Award in 2017.

Based on the experience of successful introductions, the Central European Dance Theater announces “YCP 2020” Young Choreographers’ Platform again this year.

Since 2019, two chosen applicants have the opportunity to work within the framework of the Sissi Autumn Dance Week, meanwhile CEDT provides it’s compagny and rehearsal venues for the choreographers where they can work with the dancers for a week under professional mentoring, with the available theatrical apparatus and with our theater technician. With the help of all these, at the end of the week, we will hold a public demonstration of the work that has been done, including a visual documentation which can serve as a reference for future applications by young creators. In addition, before the one-week rehearsal, we also provide an other opportunity to get to be more prepared for the demonstration with training sessions for dancers, during which the performers will be introduced to the young choreographers’ own world of movement and while the creators get to know the program’s dance artists.

Venue: Bethlen Theater
Date: 14 November, 2020

The application must contain:

synopsis
number of performers
professional CV
references as a dancer (and/or choreographer), including Via Youtube or Vimeo link, shared or attached video to the e-mail
letter of recommendation from two well-known artists

Application deadline: 24 April, 2020 (23:59, Central European Time)

Applications should be sent to info@cedt.hu (in English)

For further information, please visit website https://cedtweb.wixsite.com/cedt

Before the results are announced, the project should be presented online.

 

Kedves Táncosok és Érdeklődők!

A KET a rendkívüli helyzetre való tekintettel úgy döntött, hogy táncosaink és a résztvevők egészségének védelme érdekében elhalasztja márciusi próbatáncát. Egyelőre nem tudjuk pontosan mikor kerül pótlásra az esemény, de mindenképp informálunk minden érdeklődőt, amint lehetőségünk nyílik rá.

Akik eddig nem jelentkeztek, de szeretnének részt venni a későbbiekben, látogassanak el honlapunkra a jelentkezés menetét illetően, majd írjanak az info@cedt.hu címre, ahol további információkkal szolgálunk.

Vigyázzatok magatokra és egymásra!

Kedves Nézőink!

A rendkívüli helyzetre való tekintettel a KET társulata is elköszön három hétre, a próbatermet sem látogatjuk ez idő alatt.

Mint azt már jól tudják, a 2020. március 11-én meghozott kormányrendelet alapján 2020. március 12-től, előreláthatóan április 6-ig mi sem tartjuk meg egyetlen előadásunkat sem a nézők és a fellépő művészek egészségének védelme érdekében.

További előadásainkról a későbbiekben, a fejlemények tükrében adunk tájékoztatást, ehhez kérjük figyeljék honlapunkat, Facebook-oldalunkat és játszóhelyeink (Bethlen Téri Színház, Nemzeti Táncszínház) online felületeit.

Elmaradó előadásaink:

▪️ Április 1. és 2. Igaz történet alapján – komplex táncszínházi nevelési előadás (Nemzeti Táncszínház)

▪️ Április 4. Mészáros Máté: Ketten / Juhász Péter: Sinni (Bethlen Téri Színház)

▪️ Ezen kívül márciusra meghirdetett kétfordulós próbatáncunkat is elhalasztjuk!

Vigyázzunk magunkra és egymásra!

Új, Recortes című darabunk előkészítő fázisának utolsó napján Gustavo Ramirez Sansano koreográfussal beszélgettünk.

Hogy érzed magad, mik a tapasztalataid a társulattal most, négy hét után?

Érkezés után azonnal megmondtam a táncosoknak, hogy a szép, lassú folyamat helyett mély vízre számítsanak. Eduardo (Gustavo asszisztense) és én azonban szerencsések voltunk, mert azonnal láttuk, hogy működik a dolog, a táncosok nagyon sokat dolgoznak önmagukban, maguktól, nem csak amikor mondjuk nekik, ezzel pedig jelentősen felgyorsult a folyamat, mintsem gondoltuk volna. Nagyon jó volt így dolgozni, sok idő jutott a gondolkodásra, vissza-visszatérhettünk bizonyos részekhez. Kreáció közben ugyanis a darab „megigéz”, nem látod tőle a valóságot, csak különböző szeleteket. Mennyire akarsz fizikális lenni, mit kezdesz az átmenetekkel, az időzítéssel? Aztán egyszer csak azon veszed észre magad, hogy túl sokat agyalsz és elfelejtesz nézőként jelen lenni. Mert a néző érzi és nem látja ezeket a dolgokat. Éppen ezért jó hagyni kicsit pihenni az anyagot, később visszatérni, meglátni az új ötleteket és egyáltalán, máshogy látni az egészet.

Jó hallani, hogy nem egy konkrét, „színpadkész” előadással érkezel, hanem együtt dolgozol a társulattal, inspirálódsz belőlük, benyomások és érzések alapján. Most egy rövid időre elmész, ezért kíváncsi vagyok milyen lesz, amikor visszatérsz és új nézőként tekintesz a darabra.

Az előadásaimnak van egy közös metszete, a másikkal való kapcsolódás. Erre mindenkinek megvan a maga saját, egyéni kifejezésmódja. Olyan ez, mint egy jelmez, lehet a te méreted, de rád kell szabni, hogy a tiéd legyen. A darab így maradhat csak friss és eleven. A KET táncosainak ez a fajta interpretáció az egyik erőssége, hisz nem csak táncolnak, hanem eldöntötték, hogy hisznek benne és jelen vannak. Ebből az állapotból „jön elő” a mozdulat. Azt mondhatom meglepetés ért, ugyanis nem minden esetben történik meg ez.

A cím egy spanyol szó, Recortes és amennyire tudom, nem lehet tökéletesen lefordítani.

Olyan ez, mint egy látásmód. Vegyünk pl. egy könyvet, ami olyan újságcikkekből áll össze, amik a kedvenc íródtól származnak. Ezek a darabkák alkotják a recortes-t.

Szóval olyan ez, mint egy montázs?

Mintha egy helyen tartanád mondjuk a kritikákat, amiknek amúgy a lapban lenne a helye, de te kivágtad: ezek a darabkák alkotják azt, amiről most beszélünk.

Képekre vagy szövegekre fókuszálsz inkább többet?

Egyikre sem. Élményekre és tapasztalatokra. Azok a darabkák, amiket összeillesztek, úgy gondolom, csak úgy mint a többi koreográfiám esetében, az emberek közti kapcsolatokról árulkodnak, főleg a szeretetről, köztük a sajátomról, amit megéltem a családommal, a szüleimmel, mindazokkal, akikbe belefutottam életem során. A kapcsolatok a legfontosabbak az életben: barátok, család, szerelem, még az utcán való találkozás is, Már egy rosszalló tekintet meg tudja változtatni a napodat, különösképp a mai világban, amikor egyre inkább gépekké válunk – nem tudom láttad-e pl. Steven Spielberg filmjét, a Ready Player One-t? Az első képkockákon látjuk, hogy egy egész városnyi ember a saját szobájában él – ez engem elszomorít. Ha ez a jövő, akkor ez egy rettenetes jövő. Számomra ezért is a kapcsolatok a legérdekesebbek: hogyan viszonyulunk egymáshoz, hogyan szeretjük vagy utasítjuk el a másikat, és a reakcióink? Miképp okozunk a másiknak fájdalmat, amikor nem akarunk vagy épp amikor akarunk?

Hogyan épül fel az előadás?

A darab első felének a témája a szeretet/szerelem, míg a másodiké a barátság, vagyis inkább az empátia. Egy közvetett példa: a bevándorlók kérdése, akik a Földközi-tengeren keresztül érkeznek, hagyhatjuk őket meghalni a tenger közepén? A határok relatívak, mi döntünk róla, rengeteg van belőle és valahol mégsem igaziak. Nézem a tévét, olvasom a sok kommentet és azt látom, hogy nincs empátia, a világ antipatikus lett, elvesztettük a kommunikáció képességét és számokká váltunk: anyák, apák, testvérek, életek ezrei, mindenki, aki ember. Láttam egy dokumentumfilmet, benne egy nagyon egyszerű példával. Egy kísérlet során egyazon ketrecben, egyszerre kellett meghúznia a zsinórt két majomnak, mikor éhesek voltak, hogy kapjanak egy-egy banánt. Ezután összezártak egy példányt, aki már evett és egyet, aki még nem. Aki már jól lakott, először nem akart segíteni, de utána a másikkal együtt meghúzta a zsinórt. Egy ponton azt mondja a film „talán elfelejtettük, hogy állatok vagyunk”. Úgy tűnik az egyetlen evolúciós különbség, hogy tárgyakat alkotunk és gépeket, amik kényelmesebbé teszik az életet. Közben viszont elfelejtjük, hogy végeredményben az állatoknál, akik nagyban hasonlítanak ránk, ugyanúgy megfigyelhetjük az „alapokat”, amik minket is egy csoporttá tesznek. Akkor viszont minek öljük egymást? Egy fajba tartozunk, az állatok nem csinálják ezt. „Talán emlékeznünk kéne” – ez is elhangzik a filmben.

Emlékezni. Talán ez lehetne az egyik kulcsszava az előadásnak?

Ez mindenben jelen van, hisz annyi információ vesz körül minket… Ott van a táncban is. Néha elfelejtjük, hogy élvezzük a táncot, hogy alkotunk valamit, hogy szeretjük. Aztán amikor csak táncolni kéne, megint megfeledkezünk róla és helyette gépekké válunk. Próbálunk elmondani, viszonozni valamit, valójában ez a téma problematikája, legyen bármi is az, amiről beszélni akarunk. Az érzés, amit kivált, azt jelenti, hogy a része is egyben.

Nagyon komplex előadásnak ígérkezik azok alapján, amiket mondasz. Szeretet, szerelem, vonzalom…

Ezek a legegyszerűbb dolgok. Két ember, egymástól távol, nem beszélnek egymással – azonnal meg lehet mondani róluk, hogy van-e köztük valami vagy se, nem is kell mondaniuk semmit. Szeretlek?! Gyűlöllek?! – a test beszél helyettük, ez a legalapvetőbb kapcsolódás: másokhoz, a testünkhöz, a kifejezéseinkhez, mindenhez. Táncosoknak szoktam tanácsolni, hogy figyeljék meg, vegyék észre, azonosítsák egyazon mozdulat lehetséges végkimeneteleit. Otthon, Spanyolországban mondok valami negatív kifejezést, káromkodok, de ezt ugyanakkor meg is tudom változtatni, pozitív kicsengést adok neki. Hangszín, intenzitás, szándék, ennyi.

Említetted, hogy két ember közt már távolról látható, van-e bármilyen kapcsolat köztük. Ez a „vonzalom” újrateremthető a színpadon, pusztán mozdulatokkal?

Ez lenne az ötlet maga, a kihívás. A duettek, amiket kiválasztottam és összerendeztem a darabban, úgy érzem mindegyik jól elkülöníthető kapcsolat-minőséget mutat be – legalábbis számomra. Vegyük az egyik duettet, amiben a pár közel van egymáshoz, sokat táncolnak együtt, de nem néznek egymásra. Olyan ez, mint amikor találkozol valakivel, beszéltek egymáshoz, de nem halljátok meg a másikat, még csak egymásra sem néztek, mert ha megtörténne, azonnal elrohannál. De amikor megtalálják a közös hangot, még akkor sem néznek egymásra, csak egymás után. Ezek a duettek mind egy kapcsolat különböző fázisai: közeledések és végződések – vagyis majdnem mindegyik ugyanolyan (nevet).

Nem akarok spoilerezni, de használtok néhány kelléket a darabban. Pontosabban egyet, de abból többet: narancsokat.

És papírt!

És papírt! Beszélnél kérlek kicsit ezekről?

Papírt már régebben is használtam más előadásomban, de most újítani akartam. Az én időmben az emberek „csak úgy” találkoztak, de most valakin/valamin, egy plusz médiumon keresztül. Ez az applikáció. Az internet manapság egy köztes piac, ahol el kell adnod magad és ahol szereted eladni magad. A táncosok ezekre a nagy papírokra fogják felírni a profiljukat: kik ők és hogyan adják el magukat, ezen keresztül próbálják elérni a másikat és néha egymásra is találnak. Narancsokat a második részben használunk, részben a dokumentumfilm ihletésére, amit már említettem. Ebből nagyon megtetszett az a gondolat, hogy mennyire csodálatos, ahogy az emberek „összedugták a fejüket”. Megépítettük a legeszméletlenebb építményeket, a piramisokat, Budapestet. Ezeket mi, emberek vittük véghez, nem gépek, ez sok-sok ember energiája és munkája. Ha együttműködünk, azt kell mondjam nagyszerűek vagyunk, erre emlékeztessük magunkat.

Ez miként fog megjelenni a színpadon?

Ennek szemléltetésére kitaláltam két gyakorlatot narancsokkal, ahol mindössze koordinációra van szükség. Az egyik egy tánc a szülővárosomból, ahol a pár tagjai homlokukkal tartják meg a narancsot. Aki a legtovább tudja tartani, hogy le ne essen, vagyis a legjobban összehangolja koordinációját, győzött. Mi ezt a közönséggel fogjuk kipróbálni. A másik egy nagyon gyors, nagyon nehéz és nagyon rövid tánc, ami hihetetlenül erőteljes, de csak akkor, ha mind együtt csinálják a táncosok. Így jutunk el a szeretettől/szerelemtől a pontig, ahol meglátjuk mire is vagyunk ketten, majd együtt képesek. Ha pedig már ketten, majd mindnyájan elég koordináltak leszünk, annak lesz csak igazán hatása.

 

Az interjút készítette Farkas Kristóf

Január 11-én a Közép-Európa Táncszínház is képviselteti magát a Szolnoki Szimfonikusok 2020-as újévi tánckoncertjén, melynek repertoárját nem más, mint Izaki Maszahiro fő-zeneigazgató válogatta össze. A jeles eseményt az M5 TV nem több, mint 12 kamerával fogja rögzíteni.

Műsor
Glinka: Ruszlán és Ludmilla – opera – nyitány
Borogyin: Igor herceg – opera – Poloveci lányok kórusa, Polovec-táncok
Hacsaturján: Gayane szvit (részletek)
Rahmanyinov: 14 románc op. 34 – Vocalise
Bizet: Carmen (részletek)
Fauré: Pavane op. 50
Fauré: Requiem op. 48 – Libera me
Fauré: Jean Racine himnusza op. 11
Saint-Saëns: Sámson és Delila – opera – Bacchanália
Ravel: Boléro

Közreműködik:
Budapest Táncszínház – Koreográfus: Raza Hammadi
Pécsi Balett – Koreográfus: Fodor Zoltán
Szolnok Balett és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium hallgatói
Koreográfus: Bajári Levente
Művészeti vezető: Szitt Melinda
Közép-Európa Táncszínház – Koreográfus: Feledi János
Cantemus Vegyeskar, Nyíregyháza – Karigazgató: Szabó Soma
Cantus Nobilis Kórus, Kecskemét – Karigazgató: Laczkó János
Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus – Karigazgató: Molnár Éva
Szolnoki Kodály-Máv Vegyeskar – Karigazgató: Juhászné Zsákai Katalin
Szolnoki Kodály Zoltán Ének-zenei Általános iskola Gyermekkara és Leánykara – Karigazgató: Romhányi Anita és Juhászné Zsákai Katalin
Tiszaparti Gimnázium Kodály Zoltán Leánykara – Karigazgató: Almainé Szabó Gabriella

Műsorvezető: Ókovács Szilveszter

Vezényel
Izaki Maszahiro

 

2018 tavaszán a Krakow Dance Theatre és a KET közös esten mutatkoznak be a Nemzeti Táncszínház szervezésében a Várkert Bazárban.

A Közép-Európa Táncszínház 2013-ban hívta életre a V4 Young Dance Talents programot. A vállalkozást az a felismerés vezérelte, hogy Közép-Európa jelenleg nem rendelkezik olyan nemzetközi hálózattal, amely képes lenne felvenni a versenyt a Nyugat-Európában működő intézményekkel. A táncoktatás és a professzionális táncszakma között nehezen átjárható szakadék húzódik, és az egyes társulatok, színházak is egymástól elszigetelve végzik munkájukat. A KET kezdeményezése nyomán a V4 országaiban működő intézmények között létrejött együttműködés első előadóművészeti eredménye Eryk Makohon és Kun Attila koreográfiái, melyet a KET táncművészei fognak bemutatni 2018 márciusában a Nemzeti Táncszínház szervezésében. Az előadás annak a hosszú távú szakmai együttműködésnek az eredménye, amelyben a V4 országaiban működő táncszakmai szervezetek lehetőséget kaptak és adtak egymás megismerésére, tapasztalataik, látásmódjuk és tudásuk megosztására. A most készülő darabok a közel hároméves együttműködés első előadóművészeti produktuma, melyben két, eddig elszigetelten működő táncszínház, a Krakow Dance Theatre és a Közép-Európa Táncszínház hoz létre közös alkotást.

 

A Nemzeti Táncszínház és a Káva Kulturális Műhely tagjaival közösen létrehozott Horda2 című táncszínházi-nevelési előadás (DTIE) elérkezett az utolsó alkalmakhoz.

A 2014-ben létrehozott produkció Magyarország és a régió első TIE (theatre in education) alapú táncelőadása, mely számos szakmai siker és rendkívül pozitív résztvevői visszajelzések után a 60. jubilleumi előadással búcsúzik a közönségtől.

Köszönjük a 60 osztálynak, monden résztvevő diáknak, pedagógusnak és érdeklődőnek, hogy lehetővé tették ezt a csodálatos közös utazást!

Továbbra is várjuk szeretettel az érdeklődőket Igaz történet alapján című DTIE előadásunkon.

2017. december 28-án mutatjuk be Cinegekirályfi című előadásunkat a Nemzeti Táncszínház szervezésében a Várkert Bazárban.

 

Történet a bátorság és a képzelet erejéről!Mese a jóságról, mely bármily kicsiny lehet, a legnagyobb gonosszal is szembeszáll, és visszahozza kertünkbe az ünnepi fényt!
Főhősünk, Gergő 9 éves, és nagyon szereti a meséket. Mivel a szülei sokat dolgoznak, ezért a nagypapája vigyáz rá, aki minden nap egy új mesével készül unokájának. Egy ködös, őszi napon Gergő szobája a mese nyomán varázslatos kertté változik, ahol JÓ és ROSSZ, a Cinegekirály és a gonosz Hollócsőr vívják harcukat a birodalomért. A csata azonban félbeszakad, így a mese ezen a délutánon nem ér véget, a küzdelem a valóságban és Gergő képzeletében folytatódik. A kisfiú megbetegszik és lázálmában a mesebeli varázskertben találja magát, ahol három próba vár rá. Gergőnek minden bátorságára szüksége lesz, hogy megküzdjön a sötét erőkkel. Ha sikerül legyőznie a gonoszokat, a mese boldog véget ér, és a kertbe újra beköszönt az öröm és a fény!
Történetünket Móra Ferenc A cinegekirály című elbeszélése ihlette, ám egy ízig-vérig mai mese kerekedett belőle.
Az előadást elsősorban 6-10 éves gyerekeknek ajánljuk.

 

Jegyinformáció: http://www.nemzetitancszinhaz.hu/esemenynaptar/esemeny/519/526

Molnár Csaba és Mészáros Máté koreográfusok készítettek szóló produkciókat a KET két táncművésze, Jakab Zsanett és Mádi László számára. A két szóló Gyegyószentmiklós, Nagyvárad és Szeged színházai után a SŐT7 alkalmából visszatér a bemutató helyszínére, a Bethlen Téri Színházba.

„A Közép-Európa Táncszínház (KET) által 2015-ben útjára bocsátott K-Arcok a társulat egyik legelőremutatóbb és egyben legrizikósabb projektje”. (Králl Csaba, Élet és Irodalom)

„Eddig a társulat hat táncművészének készült egyedi, elvileg csakis őt jellemző, személyes arcát is felfedő opus, vagy akár tánc nélküli színpadi karcolat. Ezt a valóban egyedi vállalkozást csakis üdvözölni lehet, hiszen egy társulati tag számára általában igen ritkán adódik önálló megmutatkozási lehetőség, pláne ismert vendég-alkotó művével, miközben a színpadra termett embernek hihetőleg mindig is elemi vágya a szereplés. A sorozat tehát felfogható egyfajta energiaszelepként, ám felfogható egy sajátos önismereti tréningként is, amikor az előadó és az alkotó találkozhat önmagával.” (Péter Márta, Tánckritika)

“KET kortárs estje ‒ nem pusztán két jó darabbal, hanem megannyi jó jelenettel ‒ nem csak színvonalas, hanem XXI. századi is.” (Horeczky Krisztina, Színház)

További információ az előadások adatlapján, illetve a facebook eseményben

Molnár Csaba – Jakab Zsanett: Lilith

Mészáros Máté – Mádi László: InSoundOut

 

Sérülés miatt a Bartók IV. vonósnégyes – Kolophón hercegnője című darab helyett a Kodály-dialógok című előadást fogjuk játszani október 19-én Székelyudvarhelyen. Elnézést kérünk a kellemetlenségért és köszönjük a megértést! A székelyudvarhelyi vendégszereplés többi programja nem változik.

 

október 18:

délelőtt:
D.E.E.P. mozgásóra Kun Attilával
D.E.E.P mozgásóra Mádi Lászlóval

19:00-tól
Ki vagy te, kortárs tánc?

 

október 19:

délelőtt:
D.E.E.P. mozgásóra Kun Attilával
D.E.E.P. mozgásóra Kun Attilával

19:00-tól:
Kodály-dialógok
Peregrinus