Szoktam találkozni bátortalansággal, amikor valaki egyszerűen nem akarja megfogni a szálat. És bár kötnöm kell magam bizonyos pontokon a zenéhez időben, én mégis néha ott ragadok egy-egy nézőnél, hogy ha csak pár másodpercet is, de szánjak időt arra, hogy bátorságot gyakoroljunk. Én, hogy elég őszinte tudjak lenni az ajánlathoz, ő pedig, hogy elfogadja azt.

A Közép-Európa Táncszínház (KET) 2015-ben útjára indított K-Arcok szólósorozata keretében ezúttal Jakab Zsanett és Mádi László társulati tag sajátos portréját rajzolta meg a két vendég-alkotó.

A LILITH az illúziókeltés magasiskolája. Metamorfózislavina, tucatnyi(nál is több) fejezetben. Ladányi Andreától Gergyén át Réti Annáig (és tovább) tart a sor, akik sikerrel játszottak eddig idehaza a szóló műfajban ezeken a húrokon. Most Molnár Csaba is csatlakozott hozzájuk, aki helyzetek, szerepek, szerepjátékok hosszú sorát kínálta föl Jakab Zsanettnek, ő pedig halált megvető bátorsággal fejest ugrott beléjük, és a saját képére és hasonlatosságára formálta azokat. Nem Jakabot, nem az ő arcait látjuk, a darabnak érezhetően nincs személyes vetülete, privát súlya, de olyan arcokat, amelyeknek hitelessége és szuggesztivitása a személyiségben tett (és el nem sprórolt) mélybúvárkodás nélkül nem valósulhatott volna meg.

A Közép-Európa Táncszínház K-Arcok sorozata április 28-án kettős bemutatóval folytatódik. A társulat tagjai közül négyen a tavalyi évadban már megmutatkoztak egy-egy szólóval. Most Jakab Zsanett a Lilith-tel, Mádi László pedig az InSoundOuttal lép a közönség elé a Bethlen Téri Színházban. Utóbbi alkotópárosával: Mádi Lászlóval és a koreográfussal, Mészáros Mátéval beszélgettünk.

Úgy tűnik, a K-Arcok friss előadásának alkotói és előadói sem kerülték meg a személyes szembesülést – ahogy vélhetően az előadás további segítői-közreműködői sem.