Mi történik, ha egymás számára ismeretlen embereket zárunk be egy térbe?

Folyamatosan változó, dinamikus, építő, romboló helyzetek.

Keresünk, kötődünk, kitartunk.

A táncművészet a jelen művészete, annak érvényessége, hitelessége mindig az adott színpadi pillanatokban, az előadóművészek aznapi rezgéseiben születik meg, és mindegy, hogy a koreográfiák mikor születettek, a jelen pillanatában kell hatniuk.

Többet jobbat, nagyobbat, szerethetőbbet vágyunk, ezzel pedig terünket, időnket, életünket faljuk.

Ebben a hipnotikus látomásban semmi sem valóságos, mégis minden igaz.

Eryk Makohon, a Krakow Dance Theatre alapító igazgatójának darabja emberről, változásról, kapcsolatokról.