Két ember, egymástól távol, nem beszélnek egymással. Két ember, közel egymáshoz, nem néznek egymásra. Amikor megtalálják a közös hangot, még akkor sem, csak egymás után, a test beszél.
Létezik-e egy olyan, mindenki által közösen életre hívott flow, ahol a döntések mindenki számára egyértelműek, élőek, őszinték, s ezek egyszerre szolgálják az egyén és a közösség igényeit?
„Ki tud-e vetkőzni az előadó saját bőréből? Meg tud-e szűnni a cselekvés függvényében való figyelés, elég-e a statikusságban kibocsátott energia a figyelem megteremtésére és fenntartására?"
Képek és jelenetek áramlata, színpadi rituálé, amely kísérletet tesz arra, hogy az illékonyt megragadja, a láthatatlant megmutassa, az elmúlást – egy pillanatra – kimerevítse.