„Mindegy is, hogy ki mit mivel keresztez, a lényeg az, hogy tudjon koreografálni, és legyen közlésre érdemes véleménye a világról (azokat az ósdi fogalmakat, hogy „mondanivaló”, „üzenet” már nem merem használni). Az biztos, hogy Újszászi tud koreografálni. Tud térformában gondolkodni, szólisztikus és csoportjelenetekkel operál, magabiztosan ellenpontoz hangulatban, mozdulatban egyaránt, a táncosok testével (vagy inkább: testén) ügyesen játszik: a fegyelmezett, társastáncos alapokat látványosan díszíti, dúsítja, bolondítja minden kötöttségtől mentes kortárstánc-elemekkel és -gesztusokkal. Ez utóbbi játékra még rá is játszik: tudniillik tartalmas, lélekvezérelte tánc ott és akkor mutatkozik, amikor a táncos (professzionalizmusból vagy kedvtelésből) ki akar törni a tánc előírt szabályai alól, miközben be is akarja tartani azokat. Mert a lélek szárnyalni akar, a testnek meg korlátai vannak – talán összesen ennyi a lényege minden táncnak (meg az életnek is, de ne filozofáljunk…).”