„Az újabb közös munka során már az előadás minden része – a színházi jelenetek, a táncos részek és a drámamunka – együtt, egyszerre formálódott, a koreográfus (Kun Attila), a rendező (Sereglei András), az író (Róbert Júlia) és a színházi nevelési konzulens (Takács Gábor) közösen kezdték kigondolni a mozgást, a történetet és a részvétel formáit. Ezúttal fiatalabbak, a 12–14 éves korosztály számára, a kamaszkor elején járó gyerekeknek készült az előadás.”

A teljes cikk elolvasható itt.

„Olyan színházban voltam, ahol minden erőltetés nélkül, kötetlenül és derűsen már a büfés is része a „szet”-nek, sőt már én is, amikor megveszem a kávémat előadás előtt, mert szinte észre sem veszem, ahogy elvegyültek beszélgetni a köröttem is várakozó (jelen pillanatban 13 éves) nézők között olyan felnőttek, akik néhány perc múlva majd a színpadon állnak.”

A teljes cikk megtekinthető itt.

„Az előadás egy széthulló családról szól, középpontban egy 12 éves kamaszfiú szereplővel, akit Ivanov Gábor a Közép-Európa Táncszínház táncművésze alakít. Mi volt számodra a fontos az ő karakterében?

Az a családmodell, amelyet az előadás rajzol meg, sajnos egyre elterjedtebb. Egy apát nem csak úgy lehet elveszíteni, hogy meghal, hanem azzal is, hogy folyamatosan hiányzik a gyerekei életéből, mert külföldön dolgozik. Ez súlyos trauma, amely későbbi problémák okozója is lehet egy ember életében.”

A teljes interjú elolvasható itt.

„Az Igaz történet alapján két szempontból is különleges a színházi nevelési előadások örvendetesen szaporodó sorában. Paradox módon egyrészt éppen azért, mert egy teljesen hétköznapi történetet választott tárgyául. Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem kell feldolgozni olyan, a fiatalokat közvetve vagy közvetlenül érintő súlyos kérdéseket, mint az alkoholizmus, a drogfogyasztás, az öngyilkosság vagy a bűnözés. Nagyon is kell, de emellett jó, ha ott vannak a kevésbé szembetűnő, de sokakat érintő, mindennapos élethelyzetek is.”

A teljes cikk elolvasható itt.