Ismerjétek meg a KET erdélyi származású új táncművészét Dabóczi Dávidot, aki Marosvásárhelyről érkezett a Közép-Európa Táncszínházhoz. Az interjú során hamar fény derült arra, hogy Dávid példamutató lelkesedéssel áll az új kihívások elé. Őszintén mesélt érzéseiről, vágyairól és jövőbeli terveiről is.

 

A társulat új tagjaként mit tudhatnak rólad a KET nézői? Hol végeztél, milyen szakon és hol dolgoztál korábban?

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakán végeztem 2016-ban. Már az egyetemi évek alatt részt vettem az András Lóránt Társulat néhány előadásában, majd a diplomám megszerzése után le is szerződtem. Közel két évig tevékenykedtem ott, mint táncos és koreográfus, és ez idő alatt részt vettem kortárs tánc, flamenco és tangó előadásokban. A társulat mellett kaptam néhány felkérést a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháztól, amellyel a közös munka során sokat tanultam arról, hogy milyen egy zeneszerzővel együtt dolgozni, hogy miként tudom megtalálni a közös hangot színészekkel, és hogyan lehetséges összeegyeztetni a rendező igényeit a saját szakmai elvárásaimmal.

Miért jelentkeztél a Közép-Európa Táncszínház próbatáncára? Ismerted már az együttes munkáját?

Amióta tánccal foglalkozom, csak nagyon ritkán volt lehetőségem résztvenni külföldi mesterek képzésein, és ahogy telt az idő, egyre nagyobb igényt éreztem ennek a hiánynak a pótlására. Környezetváltozásra is szükségem volt, ezért végül elkezdtem keresgélni. Bár nagy reményeket nem fűztem a próbatáncokhoz, mivel tudom, hogy még bőven van mit tanulnom, mégis úgy döntöttem, hogy megadom magamnak az esélyt. Így találtam rá a Közép-Európa Táncszínház felhívására. Csupán két előadást láttam a társulattól Marosvásárhelyen, ennyi az, ami a munkásságukból eljutott hozzám. Közvetlenül a válogató előtt már nem gyűjtöttem infókat, mert nem szerettem volna, ha befolyásolnak az olvasottak. Nem mások véleménye alapján szerettem volna eldönteni, hogy egy esetleges ajánlatra milyen választ adok, hanem a próbatáncon tapasztaltak szerint.  Nagyon pozitív élmény volt a próbatánc, szerettem volna, ha lehetőséget kapok a továbbiakban, ami szerencsére meg is történt, és ezért nagyon hálás vagyok a KET-nek. Nem konkrét célokkal jöttem Magyarországra, mivel nem tudtam, hogy mit és kit kell keresnem. Ennek oka, hogy kevésbé ismertem a magyar táncéletet, amely hiányosságomat most napról napra igyekszem pótolni. Éppen ezért gondolom, hogy szerencsés a helyzetem, mert így objektíven, csakis a saját tapasztalataim alapján hoztam meg a döntéseimet.

Most, hogy eltelt már majdnem másfél hónap az évadkezdés óta, hogyan érzed magad a társulattal, sikerült-e megtalálni a közös hangot a többiekkel?

Hihetetlenül tartalmas időszak volt már ez a másfél hónap is, rengeteget tanultam és kaptam a társulat minden tagjától. Nagyon befogadó volt mindenki, és nagyon hamar elkezdtem biztonságban érezni magam. Annak ellenére, hogy minden nap borzasztóan izgulok, hiszen folyton ott van bennem a megfelelési vágy vagy éppen a félelem, hogy nem fogok tudni teljesíteni, mégis szívesen megyek be, mert tudom, hogy ha megérkezem a próbaterembe, valakinek egészen biztosan lesz pár biztató szava hozzám, vagy csak a jókedvével engem is feldob és ellazít.

Milyen feladatok várnak rád az évadban az együttesnél?

Feladatom az rengeteg lesz, hiszen bizalmat szavazott nekem a vezetőség technikai hiányosságaim ellenére is, és jelen pillanatban ezek pótlása az elsődleges és legfontosabb feladatom. Pontosan emiatt nem tudom, hogy milyen feladatokkal mernek majd felruházni, de nagyon bízom benne, hogy a novemberi Anton Lachky-előadásban már benne lehetek. Illetve decemberben a Sono Rinato című előadás is elkészül, és remélem abban is próbára tehetem magam. Sok projektje lesz a társulatnak ezen a kettőn kívül is, és természetesen arra vágyom, hogy minél több feladatot kapjak bennük. Szeretnék lehetőséget kapni a bizonyításra, és megfelelő technikai tudású, megbízható tagja lenni a csapatnak.

Hogyan látod magad 1, 2, 3, 4 év múlva az együttesben?

Legegyszerűbben úgy tudnék fogalmazni, hogy mindenféleképp az együttesben. Természetesen a szívem mindig is haza fog húzni, hiszen Erdélyben születtem, és az eddigi 25 évemet ott éltem le. Valamikor szeretnék majd visszamenni, és az itt kapott tudást átadni, hiszen sokan vannak otthon, akik pontosan ilyen lehetőségre vágynak, mint ami most nekem megadatott, de a képzési lehetőségek hiányában nem tudnak elég önbizalomra és szakképzettségre szert tenni. Én azon kevés szerencsés emberek közé tartozom, aki ezek hiányában is esélyt kapott, így úgy érzem, hogy feladatom mások jövőjéről gondoskodni, hogy azoknak, akik majd szeretnének évek múltán Magyarországra vagy messzebb eljutni – tanulni vagy dolgozni a szakmában -, azoknak ne a szerencsén, hanem a tudásukon és szorgalmukon múljon a lehetőség.

Villámkérdések:

Mi volt a pillanat, amikor eldöntötted, hogy táncos leszel?

Tizedik osztályos voltam matematika-informatika szakon, és poénból elmentem egy barátnőmmel egy balett órára. Hazamentem, boldog voltam, megnéztem pár videót, és attól kezdve tudtam, hogy ha nem is klasszikával, mert ahhoz kicsit késő van már, de mindenféleképpen tánccal akarok foglalkozni.

Ki a példaképed (alkotó, táncművész)?

Pina Bausch.

Hogyan kapcsolódsz ki a szabadidődben?

Verset írok, filmet nézek vagy sétálok.

Melyik a legemlékezetesebb nyaralásod?

Tavaly nyáron Prágában voltam a családommal és párommal.

Mi a kedvenc ételed?

Paradicsomleves, illetve narancsos kacsacomb párolt lilakáposztával és krumplipürével.

Mi a kedvenc filmed?

Ray, Modigliani, Pride and Prejudice.

Milyen zenét hallgatsz?

Mindenfélét, és majdnem mindenfélét szeretek is.

Milyen könyveket olvasol?

Leggyakrabban életrajzi könyveket.

Sportolsz valamit a tánc mellett, és ha igen, mi az?

Néha szoktam teniszezni és kosarazni.

Hol és hogyan látod magad 10 év múlva?

10 év nagyon sok idő, messze van még, de az biztos, hogy a szakmában szeretném látni magam aktív táncosként, illetve tanárként és koreográfusként is.

 

Az interjút Trója Gréta készítette