A KET új táncművészei közül – Dabóczi Dávid után – ez alkalommal Ruzsom Mátyással ismerkedhettek meg, aki a táncnak köszönhetően már bejárta a fél világot, most pedig a KET-ben lelt otthonra, ugyanis kiválóan érzi magát az új társulatában. 

A társulat új tagjaként mit tudhatnak rólad a KET nézői? Hol végeztél, milyen szakon, és hol dolgoztál korábban?

A Magyar Táncművészeti Egyetemen végeztem, klasszikus balett szakon. Tisztelem és becsülöm a balettet, értékei megkérdőjelezhetetlenek a táncművészetben. Azonban úgy gondolom, tovább kell vinnünk, hogy a kortárs valóságra tudjunk reflektálni, így hát az iskola után nekiláttam elsajátítani a kortárs táncművészet különféle technikáit. A MU Terminál műhelymunkáihoz csatlakozva nagyon gyorsan beleszerettem a táncszínház sokszínű kifejezőeszközeinek végtelen tárházába. Én úgy gondolkodom, hogy minden stílusnak és társulatnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, nincs jó vagy rossz, egyszerűen csak más. Ebből eredendően kimeríthetetlen vágyam, hogy minden elismert táncszínházi technikát (avagy stílust) elsajátítsak, ezért is alakult úgy, hogy eddig két évad után mindig társulatot váltottam: a MU Terminál után a Budapest Táncszínház volt életem következő mérföldköve, melyet az Inversedance követett, az idei évadtól pedig a KET tagja lehetek. Ezen társulatok tagjaként számos itthon és külföldön egyaránt elismert koreográfussal dolgozhattam együtt, és járhattam be a fél világot, amiért végtelenül hálás vagyok.

Miért jelentkeztél a Közép-Európa Táncszínház próbatáncára? Ismerted már az együttes munkáját?

Számomra nagyon csábítóan hangzott az újítás gondolata, az, hogy frissülni készül az együttes. Szeretem az újításokat, valamint a társulat 30 éves múltja is sokat nyomott a latban. Rendkívül szimpatikus az, hogy a társulat minden tagját alkotásra ösztönzik, valamint erre időt és helyet teremtenek a társulati működésen belül. Másrészről az elmúlt évek során felértékelődött számomra a közösség fogalma, ma már sokkal többet számít, hogy kikkel dolgozom, és hogyan működünk együtt, mint csapat. Én úgy érzem, hogy itt a KET-ben most ezt is megtaláltam.

Most, hogy eltelt már két hónap az évadkezdés óta, hogyan érzed magad a társulattal, sikerült-e megtalálni a közös hangot a többiekkel?

Abszolút igen! Az az igazság, hogy én nem teljesen idegenként érkeztem. Szegről – végről ismerős volt majdnem mindenki, van, aki még az iskolából, de olyan is van, akivel már dolgoztam is együtt egy rövid “hakni” erejéig. Nagyon jók a csapat energiái, mindig mindenki készen áll alkotni, és ha esetleg valakinek rossz napja van, akkor a többiek segítenek neki visszazökkenni.

Milyen feladatok várnak rád az évadban az együttesnél?

Most elsősorban Anton Lachky-ra koncentrálok, mivel elkezdtünk vele egy darabot közösen készíteni. Ez lesz az első közös munkám a társulattal és a koreográfussal is. Már nagyon várom, hogy elkészüljön.

Hogyan látod magad 1, 2, 3, 4 év múlva az együttesben? Egészségesnek. Hahaha! De viccet félretéve, nem szeretnék semmit elkiabálni. Nagyon sok lehetőség tárult most elém, és azt hiszem, hogy a számomra legmegfelelőbb életszakaszban jönnek ezek a feladatok. Szeretném a legtöbbet kihozni magamból, és a környezetemből is. Az, hogy ez a társulaton belül engem hova fog majd elhelyezni, idővel kiderül.

Villámkérdések:

Mi volt a pillanat, amikor eldöntötted, hogy táncos leszel?

Ez fokozatosan alakult ki. De az első tényező, ami a lavinát elindította, talán a nagyapám volt, aki igazán jól tudott táncolni, és négy éves koromban megmutatta az első lépéseket.

Ki a példaképed (alkotó, táncművész)?

Nem tudok egyet mondani. Mindenkiben keresem azt, amiben a legjobb, és igyekszem eltanulni.

Hogyan kapcsolódsz ki a szabadidődben?

Úszok, futok, biciklizem, focizom, barkácsolok, túrázom, sütögetek, és néha alszom.

Melyik a legemlékezetesebb nyaralásod?

Amikor a spanyolországi Deltebre táncfesztiválra utazhattam a Fülöp Viktor ösztöndíjból.

Mi a kedvenc ételed?

Hamburger és a gyümölcsturmix.

Mi a kedvenc filmed?

Férfi becsület

Milyen zenét hallgatsz?

Az összeset.

Milyen könyveket olvasol?

Pszichológia

Hol és hogyan látod magad 10 év múlva?

Nehéz kérdés és nehéz olyasmiről is beszélni, ami ma még ábránd csupán. De szeretnék Magyarországon maradni.

Az interjút Trója Gréta készítette