Mádi László koreográfus és a Közép-Európa Táncszínház művészei megállás nélkül próbálnak a Térfalók című előadásra, amelyet február 26-án az mutatnak be az új Nemzeti Táncszínházban az Imre Zoltán program keretein belül. A darab különlegessége, hogy Mádi László – aki szintén a KET tagja -, úgy döntött, hogy társaival valósítja meg ezt a produkciót. Az egyik próbán beszélgettem vele a készülő darabról, és rengeteg olyan gondolatot osztott meg velünk, aminek köszönhetően egy személyesebb perspektívából tekinthetünk az alkotásra.

 

Szilvási Anna és Ruzsom Mátyás a Térfalók próbáján

 Hogy haladnak a próbafolyamatok?

Szépen haladunk, rengeteg képpel és motívummal foglalkozunk, folyamatosan szűkítjük a kört a központi gondolat felé. A táncművészek kiválóan helyt állnak a rájuk osztott feladatokban, kihívásokban. Igazán szerencsés vagyok, hogy ilyen közegben dolgozhatok, alkothatok.

 

Milyen alapötlet, gondolatmenet mentén épül fel a darab koncepciója?

A darab vezérmotívuma a minket körülvevő tér és közeg értelmezése, kölcsön- és ellenhatása, a szinopszis és a koncepció e téma köré épül fel:

 „Mindenkinek van egy személyes tere, amiben lehetősége van, hogy önmaga legyen, hogy utat keressen magának, és hogy döntéseket hozzon, merre induljon el, hova akar eljutni. Azáltal hogy faljuk magunk körül a rendelkezésünkre álló közeget, az fogyni kezd, hisz mindenkinek szüksége van egy intim szférára, már elkerülhetetlen, hogy az egyén belekerüljön egy másik ember személyes terébe. Az hogy valaki más is belekerül ebbe a közegbe, hatással van az emberre, ahogy ő maga is hatást gyakorol a másikra. Egyre több és több ember kerül be a személyes terünkbe, ezáltal a lehetőségeink is egyre korlátozódnak, hiszen mindenhol van valaki és már nincs hova menni. Ezért már nem tudunk csak magunkra figyelni, mert magunkat mások, míg másokat saját magunk tükrében kezdjük látni. Ha egy másik embert nézünk, akkor abban benne vannak a saját sémáink, sztereotípiáink, prekoncepcióink, saját magunkat pedig gyakran az alapján ítéljük meg, ahogy mások viszonyulnak hozzánk.”

 

Az IZP programra pályázóknak választaniuk kell egy mentort, a darabod stáblistájában Szögi Csaba, a Közép-Európa Táncszínház igazgatójának neve olvasható.

Igen, nagyon örültem neki, hogy vállalta ezt a feladatot, mert biztosan tudom, hogy a lehető legjobb iránymutatást kaphatom tőle egy ilyen munka létrejöttéhez, és az azt körbe ölelő feladatok megértéséhez, kivitelezéséhez. Mivel nagyon jól ismer engem, mondhatni a vesémbe lát, tudja, mit várhat tőlem és milyen nehézségek adódhatnak a számomra, ahol jól jöhet a segítsége és a tapasztalata.

 

Milyen érzés a másik oldalon állni, táncos helyett koreográfusként részt venni egy produkcióban?

Mádi László koreográfus Hargitai Mariannal és Nagy Csaba Mátyással a Térfalók próbáján

Volt már alkalmam a „másik” oldalon állni, létrehozni produkciót, de ez a helyzet, hogy arra a társulatra készíthetem a koreográfiát, amelynek én is a része vagyok, egyszerre megható és ijesztő. Bár jól tudom, mit várhatok el a kollégáktól, ez egy korántsem egyszerű viszonyrendszer, hisz a koreográfusuk vagyok, majd pár óra múlva együtt végzem velük a ránk mért feladatot egy másik alkotó instrukciója alapján. Remek emberi tanulmány ez a kollegialitásunkról, emberi oldalunkról, amit borzasztóan élvezek fejtegetni. A teremben számomra nem igazán különül el a koreográfus a táncostól, hiszen együtt alkotunk, és hozzuk létre a produkciót, így mindenki beletesz valamit magából minden munkába.

A kollegáim előtt pedig le a kalappal, hogy ilyen tisztességesen tűrik és viselik az amúgy is napi szinten érkező őrületet tőlem. Én nagyon elégedett vagyok velük  annak ellenére is, hogy bár voltunk már együtt színpadon „párszor”, és gyakorlatilag együtt élünk, mégis meg tudjuk még egymást lepni különböző helyzetekben. Persze nagy könnyebbség, hogy sokszor a nézésemből, sőt a levegővételemből is megérzik, mit szeretnék.

 

Elképzelhető, hogy ez egy hosszú út kezdete, és a jövőben is gyakran találkozhatunk veled koreográfusi szerepben?

Igen! Mindenképp szeretnék még dolgozni ebben a szerepben, azt hogy milyen gyakran, meghagynám a jövő kérdésének, hisz még aktívan én is mások elképzeléseit valósítom meg, így a saját álmaimra viszonylag kevesebb időm jut.

 

Mik a bemutató után további terveid?

Tervezek egy kis kikacsintást a táncfilmek világba is, vagy legalábbis szeretnék egy nem a színpad kereteihez kötött teret, időt és világot adni a darabnak, amelyben egy talán egészebb képet tud megfogalmazni majd.

Ez egy ismét nagyon érdekes kihívás lesz, amelyben még nem volt részem, de nagyon érdekel. És persze teszem fel az újabb kérdéseket önmagamnak és mindenki másnak azzal a reménnyel, hogy előbb vagy utóbb mindannyian megtudhatjuk, amire kíváncsiak vagyunk.

 

 

Az interjút Trója Gréta készítette