Dupla bemutatót tartott a Közép-Európa Táncszínház (KET) a CAFe Budapest keretében. Mészáros Máté Ketten és Juhász Péter Sinni című koreográfiáját szerkesztették egy estébe, hogy bemutassák, mire képesek a KET táncosai a vendégkoreográfusok vezényletével.

Az előadás motorjai ezek az apró szellemes rezdülések, ötletes kapcsolódások és gyermeki rácsodálkozást kiváltó képek. Ki gondolta volna, hogy ha a hat táncos tizenkét talpa egymáshoz tapadva szinkronban mozdul és hullámzik, az pont olyan, mintha egy fantázialény csontváza lenne! (Ketten) // Míg Mészáros előadásában az egyén, sőt sokszor az emberi vonások is eltűntek, a táncosok gyakran a nézőknek háttal, egymás takarásában vagy fekve, csak bizonyos testrészeiket furcsa perspektívákból láttatva szerepeltek, itt szó szerint reflektorfénybe kerül az ember – az egyén és az egyéniséget kifejezni hivatott tánc. (Sinni)

„…a Kettenben, hagyományosan táncnak tekinthető mozgás alig akad, viszont az előadók sokféle, de hangsúlyozottan egyszerű mozdulatlehetőségeket és ezek változatos továbbgondolását járják körül.” // A Sinniben „(a)z eleinte tétován álldogáló, szövegelő, dalolászó, majd a térben szétspriccelő, nagyon is eltérő figurák mindegyikének jut néhány percnyi táncos „hírnév” ebben a lazán összefűzött szólósorozatban, így mindannyian megmutathatják, mire is képes egy kis társulat, ha belevetheti magát az alkotómunkába.” 

Mit kezdünk egymással, ha ismeretlenként egy térbe kerülünk, milyen szabályozók irányítanak, és milyeneket hozunk mi magunk létre?