Shakespeare: A Szentivánéji álom ihletésében 

„Shakespeare emblematikus műve olyan alapvető emberi érzelmeinkkel való szembenézésre kényszerít minket, amelyeket szeméremből, vagy szégyenből inkább elhallgatnánk. Mindezt az író hihetetlen szeretettel és játékossággal teszi, szinte belekényszerülünk szerelmi vágyaink, birtoklási és megfelelési kényszereink, félelmeink és hatalmi játszmáink felvállalásába. A Midsummer Nighttal egy olyan táncelőadás megvalósítására törekszünk, amely mind a nézőket, mind a fiatal táncművészeket bevonzza, vagy beletaszítja ebbe a sötét, szentivánéji éjszakába, ahol – mint egy álomban – bármi megtörténhet, sőt meg is történik. A nappali fényben elnyomott, elegáns pózokba bújtatott érzelmeink és vágyaink Szent Iván éjjelén sötét, de vonzó torzókban mutatkoznak meg, és nem menekülhetünk előlük. A hajnal azonban közeleg, és ébredéskor mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy nappali vagy éjszakai tükörképe igazabb vagy vonzóbb” – Gergye Krisztán az előadásról

PUCK
„Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély, meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy.”

(Szentivánéji álom – Arany János fordítása)