A projekt ihletője a testnek a fényhez és a sötétséghez való viszonya. Azt vizsgáljuk, hogy a sötétség jelenléte hogyan befolyásolja az emberi viselkedést. Az, hogy nem látjuk, és nem látjuk teljesen a fizikai környezetet és más testeket, megváltoztatja a perspektívát, és más módon ébreszti fel fókuszunkat. A spektrum másik oldalán a fénysugarak áthatolnak a szöveteken, különösen a bőrön és a fasciákon, mélyen behatolva azok struktúráiba. A vízben lévő napfényhez hasonlóan az UV-, a látható és az infravörös fény részben visszaverődhet a bőr és a szem külső felületéről, és a szövetekbe belépve különböző irányokba (beleértve a hátrafelé irányulót is) szóródnak a mikroszkopikus részecskék és struktúrák, például a rostok által. A látható fényspektrumot a pigmentek és a vér erősen elnyelik. Ezek a mozgási tulajdonságok, amelyek a fény bőrrel való reakcióját alkotják – abszorpció, reflexió, transzmisszió és szóródás – a táncstruktúrák létrehozásának inspirációjává válnak.

A modern tudomány megerősíti, hogy a testünk nemcsak elnyeli a fényt, hanem termeli is, méghozzá olyan mennyiségben, amelyet az emberi szem nem ismer fel – szó szerint ragyogunk. A sötétség és a fény közötti játék irányítja a közönség figyelmét, és szervezi az előadás dramaturgiáját.

Az előadás a XXIII. Ifjú Koreográfusok Fóruma + programsorozat részeként jön létre.