K-Arcok című sorozatunk kivételes szakmai kezdeményezés, mely három sikeres évadot tudhat maga mögött. A sorozat célja, hogy leképezze a hazai kortárstánc esszenciáját olyan kivételes alkotói egyéniségek segítségével, mint Réti Anna, Hód Adrienn, Halász Gábor és Kun Attila, Molnár Csaba, Mészáros Máté, Mádi László, Egyed Bea, Ladjánszki Márta. Pataky Klári vagy Vasas Erika. A szóló műfajának köszönhetően a táncos színpadi jelenlétében és a próbafolyamat alatt a koreográfus felkínálta ötletekre adott válaszaiban rajzolódik meg az előadó személyisége, így válhat két alkotó entitás közös munkája egy-egy karcolattá, arcképpé.
Főszereplőnk a saját maga által kreált, fiktív virtuális világ és a szépítetlen realitás között ingázik, majd idővel egyre elhatalmasodni látszik életében a hamis profil, mellyel történő azonosulása felveti a kérdést, hogy miként őrzi meg valódi énjének, személyiségének szuverenitását? 
A Téli ének egy (téli) utazás az időben, egy magányos ének valahol. Talán egy szobában...
„Ki tud-e vetkőzni az előadó saját bőréből? Meg tud-e szűnni a cselekvés függvényében való figyelés, elég-e a statikusságban kibocsátott energia a figyelem megteremtésére és fenntartására?"
„Nincs benne fény, nincs homály, mert a tárgyak éjszaka is égnek, sűrű, tompa, mélyről jövő ragyogással..."
Egy ember - nő - táncos áll a színház falai által meghatározott üres térben. Türelmesen várja, hogy szemtanúi – a nézők – elhelyezkedjenek és elkezdhesse kinyilatkoztatását. Teste és személyisége médiumként szolgál, melyen keresztül, melynek megnyitásával rákapcsolódik egy kollektív információs csatornára.
Kicsoda a táncos, ha éppen nem táncol? Mi határozza meg személyiségét, hogyan jeleníthető meg a színpadon a levetkőztetett emberi jellem táncosként, tánc nélkül?
Az előadás egy az őrület határán lévő ember személyiségváltozásait kutatja. A harminc perces szóló olyan horror és thriller filmekből táplálkozik, mint Stanley Kubrick Ragyogás vagy Lars von Trier Antikrisztus című filmje. A szóló egy különöstérben játszódik, ahol rövid epizódok láncolata húz erős kontrasztot a megjelenített karakter, különböző...
A lépcső az élet színtere. Váratlan és nagyon is várt fordulókkal ajándékozza meg az embert. A mozgó ember bizonytalan, a lépcső biztos. Az ember gondolatai, vágyai is ilyen lépcsőjárók. A szárnyaktól rég megváltak. Hol a padlástérbe kaptatnak, hol le az alagsorba.
A művészet rés arra, hogy illegális dolgokat megmutassunk, megtárgyaljunk, hogy szembenézzünk vele. Képes elemelni a valóságtól. Így a művészet neve alatt legálissá válik a tabu. Hogyan működik a kontextus-teremtés? Hogyan működik az emberi agy? Hogyan használjuk ezt a lehetőséget?