A 2019/2020-as évadra férfi és női táncművészek számára hirdet próbatáncot a Közép-Európa Táncszínház.

A jelentkezés feltételei:
– szakirányú felsőfokú diploma / vagy folyamatban lévő felsőfokú diploma

– modern és kortárstáncban való jártasság

Időpont:
2019. március 24. 11 óra

Érkezés:
10:30

Helyszín:
Nemzeti Táncszínház , Kis Rókus utca 16-20. Budapest 1024

Jelentkezés:
2019.március 22-ig portréfotóval ellátott szakmai önéletrajzzal a info@cedt.hu címen.

Mádi László koreográfus és a Közép-Európa Táncszínház művészei megállás nélkül próbálnak a Térfalók című előadásra, amelyet február 26-án az mutatnak be az új Nemzeti Táncszínházban az Imre Zoltán program keretein belül. A darab különlegessége, hogy Mádi László – aki szintén a KET tagja -, úgy döntött, hogy társaival valósítja meg ezt a produkciót. Az egyik próbán beszélgettem vele a készülő darabról, és rengeteg olyan gondolatot osztott meg velünk, aminek köszönhetően egy személyesebb perspektívából tekinthetünk az alkotásra.

 

Szilvási Anna és Ruzsom Mátyás a Térfalók próbáján

 Hogy haladnak a próbafolyamatok?

Szépen haladunk, rengeteg képpel és motívummal foglalkozunk, folyamatosan szűkítjük a kört a központi gondolat felé. A táncművészek kiválóan helyt állnak a rájuk osztott feladatokban, kihívásokban. Igazán szerencsés vagyok, hogy ilyen közegben dolgozhatok, alkothatok.

 

Milyen alapötlet, gondolatmenet mentén épül fel a darab koncepciója?

A darab vezérmotívuma a minket körülvevő tér és közeg értelmezése, kölcsön- és ellenhatása, a szinopszis és a koncepció e téma köré épül fel:

 „Mindenkinek van egy személyes tere, amiben lehetősége van, hogy önmaga legyen, hogy utat keressen magának, és hogy döntéseket hozzon, merre induljon el, hova akar eljutni. Azáltal hogy faljuk magunk körül a rendelkezésünkre álló közeget, az fogyni kezd, hisz mindenkinek szüksége van egy intim szférára, már elkerülhetetlen, hogy az egyén belekerüljön egy másik ember személyes terébe. Az hogy valaki más is belekerül ebbe a közegbe, hatással van az emberre, ahogy ő maga is hatást gyakorol a másikra. Egyre több és több ember kerül be a személyes terünkbe, ezáltal a lehetőségeink is egyre korlátozódnak, hiszen mindenhol van valaki és már nincs hova menni. Ezért már nem tudunk csak magunkra figyelni, mert magunkat mások, míg másokat saját magunk tükrében kezdjük látni. Ha egy másik embert nézünk, akkor abban benne vannak a saját sémáink, sztereotípiáink, prekoncepcióink, saját magunkat pedig gyakran az alapján ítéljük meg, ahogy mások viszonyulnak hozzánk.”

 

Az IZP programra pályázóknak választaniuk kell egy mentort, a darabod stáblistájában Szögi Csaba, a Közép-Európa Táncszínház igazgatójának neve olvasható.

Igen, nagyon örültem neki, hogy vállalta ezt a feladatot, mert biztosan tudom, hogy a lehető legjobb iránymutatást kaphatom tőle egy ilyen munka létrejöttéhez, és az azt körbe ölelő feladatok megértéséhez, kivitelezéséhez. Mivel nagyon jól ismer engem, mondhatni a vesémbe lát, tudja, mit várhat tőlem és milyen nehézségek adódhatnak a számomra, ahol jól jöhet a segítsége és a tapasztalata.

 

Milyen érzés a másik oldalon állni, táncos helyett koreográfusként részt venni egy produkcióban?

Mádi László koreográfus Hargitai Mariannal és Nagy Csaba Mátyással a Térfalók próbáján

Volt már alkalmam a „másik” oldalon állni, létrehozni produkciót, de ez a helyzet, hogy arra a társulatra készíthetem a koreográfiát, amelynek én is a része vagyok, egyszerre megható és ijesztő. Bár jól tudom, mit várhatok el a kollégáktól, ez egy korántsem egyszerű viszonyrendszer, hisz a koreográfusuk vagyok, majd pár óra múlva együtt végzem velük a ránk mért feladatot egy másik alkotó instrukciója alapján. Remek emberi tanulmány ez a kollegialitásunkról, emberi oldalunkról, amit borzasztóan élvezek fejtegetni. A teremben számomra nem igazán különül el a koreográfus a táncostól, hiszen együtt alkotunk, és hozzuk létre a produkciót, így mindenki beletesz valamit magából minden munkába.

A kollegáim előtt pedig le a kalappal, hogy ilyen tisztességesen tűrik és viselik az amúgy is napi szinten érkező őrületet tőlem. Én nagyon elégedett vagyok velük  annak ellenére is, hogy bár voltunk már együtt színpadon „párszor”, és gyakorlatilag együtt élünk, mégis meg tudjuk még egymást lepni különböző helyzetekben. Persze nagy könnyebbség, hogy sokszor a nézésemből, sőt a levegővételemből is megérzik, mit szeretnék.

 

Elképzelhető, hogy ez egy hosszú út kezdete, és a jövőben is gyakran találkozhatunk veled koreográfusi szerepben?

Igen! Mindenképp szeretnék még dolgozni ebben a szerepben, azt hogy milyen gyakran, meghagynám a jövő kérdésének, hisz még aktívan én is mások elképzeléseit valósítom meg, így a saját álmaimra viszonylag kevesebb időm jut.

 

Mik a bemutató után további terveid?

Tervezek egy kis kikacsintást a táncfilmek világba is, vagy legalábbis szeretnék egy nem a színpad kereteihez kötött teret, időt és világot adni a darabnak, amelyben egy talán egészebb képet tud megfogalmazni majd.

Ez egy ismét nagyon érdekes kihívás lesz, amelyben még nem volt részem, de nagyon érdekel. És persze teszem fel az újabb kérdéseket önmagamnak és mindenki másnak azzal a reménnyel, hogy előbb vagy utóbb mindannyian megtudhatjuk, amire kíváncsiak vagyunk.

 

 

Az interjút Trója Gréta készítette

 

 

Ruzsom Mátyás és Szilvási Anna a Térfalók próbáján

 

Táncművészeink gőzerővel próbálják Mádi László Térfalók című új koreográfiáját, ami az Imre Zoltán Program keretein belül valósul meg. A darabról hamarosan interjú olvasható az alkotóval, aki  beszél az előadás koncepciójáról, a társaival való közös munkáról és a jövőbeni terveiről is.

 

A bemutató február 26-án lesz az új Nemzeti Táncszínházban, mindenkit várunk sok szeretettel!

 

 

A KET friss táncosait bemutató sorozatunk utolsó interjújában Szilvási Anna mesél többek között tanulmányairól, a társulatról, és a közös munkáról a világhírű, szlovák származású belga koreográfussal, Anton Lachkyval.

 

A társulat új tagjaként mit tudhatnak rólad a KET nézői? Hol végeztél, milyen szakon, és hol dolgoztál korábban?

Szülővárosomban, Debrecenben kezdtem el táncolni, és amint elkezdtem járni, a szüleim elvittek beíratni művészi tornára, Vollay Enikő nénihez.

Rengeteg versenyre jártunk, és az egyik alkalommal a Magyar Táncművészeti Egyetem két mestere, Molnár Márta és férje, Fodor Antal javasolták nekem, hogy felvételizzek az iskolájukba. Így kerültem fel 2009-ben Budapestre, akkor 12 évesen, ahol az első 4 évemet klasszikus balett szakon töltöttem, majd 2014-ben átjelentkeztem az akkor induló modern szakra, amelyet 2018 júniusában végeztem el.

Miért jelentkeztél a Közép-Európa Táncszínház próbatáncára? Ismerted már az együttes munkáját?

Igen, figyeltem a társulat szakmai életét, illetve volt lehetőségem együtt dolgozni a csapattal. Az iskola utolsó évében Lőrinc Katalinnak köszönhetően az évfolyammal kiléphettünk az egyetem falai közül, és részt vehettünk különböző társulatok, koreográfusok munkáiban.

Ennek a lehetőségnek köszönhetően ismertem meg a KET társulatát, melynek tagjai rendkívül nyitottak, befogadóak, szimpatikusak voltak a kezdetektől.

Tavasszal, amikor Feledi Jánost megválasztották művészeti vezetőnek, elolvastam a pályázatát, ami meggyőzött arról, hogy érdemes jelentkeznem a társulat próbatáncára.

 

Most, hogy eltelt már két hónap az évadkezdés óta, hogyan érzed magad a társulattal, sikerült-e megtalálni a közös hangot a többiekkel?

Sokat számított nekem, hogy volt lehetőségem tavasszal együtt dolgozni a csapattal, megismerkedni velük. Ennek ellenére egész nyáron volt bennem félelem, és szeptemberben nagy izgatottsággal léptem be a próbaterembe, de ahogy a társulat tagjait megláttam, feloldották bennem a közvetlenségükkel a szorongásomat. Onnantól kezdve minden gördülékenyen ment. A vezetőség már a második nap megtisztelt bizalmával, és kijelöltek, hogy tanuljam be a lengyel koreográfus, Eryk Makohon  Poly című darabját. Ennek köszönhetően részt vehettem és megismerhettem mélyebben a társulat munkafolyamatát, ami még közelebb hozott minket. Ebben az időszakban vált számomra teljesen világossá, hogy a sorsom megint a lehető legjobban alakult. Éreztem a társulat szeretetét, segítőkészségét, bizalmát, ami rengeteg energiával töltött fel. Igencsak szembetűnő volt a számomra, hogy ez a sok figyelem, kedvesség nem csak nekem szól, aki új vagyok, hanem nagyon figyeltek, és mérhetetlen nagy szeretettel, tisztelettel fordultak egymás irányába is. Amikor ezt megtapasztaltam, akkor realizáltam, hogy “aha, szerencsecsomag vagyok”. Ez hatalmas megnyugvást, biztonságérzetet adott nekem.

Ha esetleg a magánéletben valami elszomorít, a teremben tényleg teljesen elfeledem, ki tudom zárni a csapatnak köszönhetően. Minden reggel valami rögtönzött játékkal egymásra hangolódunk, és nevetéssel melegítünk.

 

Milyen feladatok várnak rád az évadban az együttesnél, vagy melyek azok, amelyeken esetleg már túl is vagy?

Betanultam Eryk Makohon lengyel koreográfus Poly című darabját, amivel már az NKA jubileumi ünnepségén, szeptember végén, egy 10 perces részlettel felléphettem én is, mint a KET táncművésze. Legközelebb november 23-án a Bethlen Téri Színházban lesz a teljes darab látható.

A múlt héten pedig bemutattuk Anton Lachky szlovákiai születésű, belga koreográfus Special Society című darabját, amelyet a társulat számára készített. Mindössze négy hetünk volt rá, kőkemény, intenzív időszak volt. Az első hét volt számomra a legnehezebb, az ismeretlennel való találkozás, amikor fizikailag, mentálisan és lelkileg egyaránt elfáradtam. Izgalmas volt egy ilyen személlyel, mint Anton együtt dolgozni. Elképesztően precíz, igényes embernek ismertem meg. Rengeteget kísérleteztünk (mozgás, hang, arcjáték), próbálkoztunk, már volt, hogy napok óta próbáltunk valamit és képes volt elvetni, kukába dobni, mert mégsem tetszett neki, jobb ötlete támadt, vagy egy másik irányban kezdett el gondolkodni. Nem volt mindegy a számára, hogy hogyan adjuk ki a hangokat, az arcunk hogyan rezzen, vagy éppen miképp lélegzünk. A ruhára, sminkre, hajra is alaposan odafigyelt. Minden apró részlet ki volt dolgozva. Számomra meglepő volt, hogy lehetséges ilyen precizitással dolgozni, és a kísérletezésnek teret engedni oly módon, hogy az ne menjen az időbeosztás kárára. Nem volt bennem egy pillanatig sem félelem, hogy nem készülünk el időre, vagy ne lenne minden többször kipróbálva, térben, fénnyel, jelmezben.

 

Ugyan még csak most léptem ki az egyetem kapuján, de az ott töltött évek alatt már pár alkalommal jelen lehettem koreográfiák megszületésénél, de ez a felkészülési folyamat sok ponton eltért az eddigiektől. Ami a leginkább más volt a számomra, a módja annak, ahogyan az előadásra hangolódtam. Az eddigi, már-már rítusszerű bemelegítések, mit sem értek most, mivel itt már úgy kellett a színpadra állni, hogy szakad rólunk a víz, a pulzusunk pedig az egekben.

 

Villámkérdések:

Mi volt a pillanat, amikor eldöntötted, hogy táncos leszel?

Amióta az eszemet tudom

Ki a példaképed (alkotó, táncművész)?

Lőrinc Katalin

Hogyan kapcsolódsz ki a szabadidődben?

Családdal, barátokkal találkozom, túrázok, futok, bokszolok, olvasok, színházba járok

Melyik a legemlékezetesebb nyaralásod?

Mindegyik emlékezetes

Mi a kedvenc ételed?

Sóskamártás, spenót, töltött káposzta

Mi a kedvenc filmed?

Nincs

Milyen zenét hallgatsz?

Hangulattól függ

Milyen könyveket olvasol?

Mostanában Szabó Magda írásaira vagyok rákattanva

Sportolsz valamit a tánc mellett, és ha igen, mi az?

Futok, focizok, bokszolok

 

Az interjút Trója Gréta készítette

A KET új táncművészei közül – Dabóczi Dávid után – ez alkalommal Ruzsom Mátyással ismerkedhettek meg, aki a táncnak köszönhetően már bejárta a fél világot, most pedig a KET-ben lelt otthonra, ugyanis kiválóan érzi magát az új társulatában. 

A társulat új tagjaként mit tudhatnak rólad a KET nézői? Hol végeztél, milyen szakon, és hol dolgoztál korábban?

A Magyar Táncművészeti Egyetemen végeztem, klasszikus balett szakon. Tisztelem és becsülöm a balettet, értékei megkérdőjelezhetetlenek a táncművészetben. Azonban úgy gondolom, tovább kell vinnünk, hogy a kortárs valóságra tudjunk reflektálni, így hát az iskola után nekiláttam elsajátítani a kortárs táncművészet különféle technikáit. A MU Terminál műhelymunkáihoz csatlakozva nagyon gyorsan beleszerettem a táncszínház sokszínű kifejezőeszközeinek végtelen tárházába. Én úgy gondolkodom, hogy minden stílusnak és társulatnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, nincs jó vagy rossz, egyszerűen csak más. Ebből eredendően kimeríthetetlen vágyam, hogy minden elismert táncszínházi technikát (avagy stílust) elsajátítsak, ezért is alakult úgy, hogy eddig két évad után mindig társulatot váltottam: a MU Terminál után a Budapest Táncszínház volt életem következő mérföldköve, melyet az Inversedance követett, az idei évadtól pedig a KET tagja lehetek. Ezen társulatok tagjaként számos itthon és külföldön egyaránt elismert koreográfussal dolgozhattam együtt, és járhattam be a fél világot, amiért végtelenül hálás vagyok.

Miért jelentkeztél a Közép-Európa Táncszínház próbatáncára? Ismerted már az együttes munkáját?

Számomra nagyon csábítóan hangzott az újítás gondolata, az, hogy frissülni készül az együttes. Szeretem az újításokat, valamint a társulat 30 éves múltja is sokat nyomott a latban. Rendkívül szimpatikus az, hogy a társulat minden tagját alkotásra ösztönzik, valamint erre időt és helyet teremtenek a társulati működésen belül. Másrészről az elmúlt évek során felértékelődött számomra a közösség fogalma, ma már sokkal többet számít, hogy kikkel dolgozom, és hogyan működünk együtt, mint csapat. Én úgy érzem, hogy itt a KET-ben most ezt is megtaláltam.

Most, hogy eltelt már két hónap az évadkezdés óta, hogyan érzed magad a társulattal, sikerült-e megtalálni a közös hangot a többiekkel?

Abszolút igen! Az az igazság, hogy én nem teljesen idegenként érkeztem. Szegről – végről ismerős volt majdnem mindenki, van, aki még az iskolából, de olyan is van, akivel már dolgoztam is együtt egy rövid “hakni” erejéig. Nagyon jók a csapat energiái, mindig mindenki készen áll alkotni, és ha esetleg valakinek rossz napja van, akkor a többiek segítenek neki visszazökkenni.

Milyen feladatok várnak rád az évadban az együttesnél?

Most elsősorban Anton Lachky-ra koncentrálok, mivel elkezdtünk vele egy darabot közösen készíteni. Ez lesz az első közös munkám a társulattal és a koreográfussal is. Már nagyon várom, hogy elkészüljön.

Hogyan látod magad 1, 2, 3, 4 év múlva az együttesben? Egészségesnek. Hahaha! De viccet félretéve, nem szeretnék semmit elkiabálni. Nagyon sok lehetőség tárult most elém, és azt hiszem, hogy a számomra legmegfelelőbb életszakaszban jönnek ezek a feladatok. Szeretném a legtöbbet kihozni magamból, és a környezetemből is. Az, hogy ez a társulaton belül engem hova fog majd elhelyezni, idővel kiderül.

Villámkérdések:

Mi volt a pillanat, amikor eldöntötted, hogy táncos leszel?

Ez fokozatosan alakult ki. De az első tényező, ami a lavinát elindította, talán a nagyapám volt, aki igazán jól tudott táncolni, és négy éves koromban megmutatta az első lépéseket.

Ki a példaképed (alkotó, táncművész)?

Nem tudok egyet mondani. Mindenkiben keresem azt, amiben a legjobb, és igyekszem eltanulni.

Hogyan kapcsolódsz ki a szabadidődben?

Úszok, futok, biciklizem, focizom, barkácsolok, túrázom, sütögetek, és néha alszom.

Melyik a legemlékezetesebb nyaralásod?

Amikor a spanyolországi Deltebre táncfesztiválra utazhattam a Fülöp Viktor ösztöndíjból.

Mi a kedvenc ételed?

Hamburger és a gyümölcsturmix.

Mi a kedvenc filmed?

Férfi becsület

Milyen zenét hallgatsz?

Az összeset.

Milyen könyveket olvasol?

Pszichológia

Hol és hogyan látod magad 10 év múlva?

Nehéz kérdés és nehéz olyasmiről is beszélni, ami ma még ábránd csupán. De szeretnék Magyarországon maradni.

Az interjút Trója Gréta készítette

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Közép-Európa Táncszínház nyílt próbájára 2018. november 9-én, pénteken.

A vendégek megismerkedhetnek a társulat készülő előadásának munkálataival, betekintést nyerhetnek Anton Lachky koreográfus módszerébe s a készülő darab fázisába.

Cím: Sín Kulturális Center, Gyutacs u. 10-18., Budapest, 1139
Időpont: 2018.november 9. péntek 14-16h, érkezés 13:45!

Kérjük a pontos érkezést, mivel próba közben nem áll módunkban beengedni a későn jövőket!

A nyílt próbára korlátozott létszámban tudjuk fogadni az érdeklődőket, ezért a részvétel REGISZTRÁCIÓHOZ kötött.
Az alábbi email címen jelezhetik szándékukat: fodor.kati@cedt.hu

A próbán hang- és képfelvétel nem készíthető!

 

Feledi János
Művészeti Vezető

Fotó: CEDT

 

Ismerjétek meg a KET erdélyi származású új táncművészét Dabóczi Dávidot, aki Marosvásárhelyről érkezett a Közép-Európa Táncszínházhoz. Az interjú során hamar fény derült arra, hogy Dávid példamutató lelkesedéssel áll az új kihívások elé. Őszintén mesélt érzéseiről, vágyairól és jövőbeli terveiről is.

 

A társulat új tagjaként mit tudhatnak rólad a KET nézői? Hol végeztél, milyen szakon és hol dolgoztál korábban?

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakán végeztem 2016-ban. Már az egyetemi évek alatt részt vettem az András Lóránt Társulat néhány előadásában, majd a diplomám megszerzése után le is szerződtem. Közel két évig tevékenykedtem ott, mint táncos és koreográfus, és ez idő alatt részt vettem kortárs tánc, flamenco és tangó előadásokban. A társulat mellett kaptam néhány felkérést a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháztól, amellyel a közös munka során sokat tanultam arról, hogy milyen egy zeneszerzővel együtt dolgozni, hogy miként tudom megtalálni a közös hangot színészekkel, és hogyan lehetséges összeegyeztetni a rendező igényeit a saját szakmai elvárásaimmal.

Miért jelentkeztél a Közép-Európa Táncszínház próbatáncára? Ismerted már az együttes munkáját?

Amióta tánccal foglalkozom, csak nagyon ritkán volt lehetőségem résztvenni külföldi mesterek képzésein, és ahogy telt az idő, egyre nagyobb igényt éreztem ennek a hiánynak a pótlására. Környezetváltozásra is szükségem volt, ezért végül elkezdtem keresgélni. Bár nagy reményeket nem fűztem a próbatáncokhoz, mivel tudom, hogy még bőven van mit tanulnom, mégis úgy döntöttem, hogy megadom magamnak az esélyt. Így találtam rá a Közép-Európa Táncszínház felhívására. Csupán két előadást láttam a társulattól Marosvásárhelyen, ennyi az, ami a munkásságukból eljutott hozzám. Közvetlenül a válogató előtt már nem gyűjtöttem infókat, mert nem szerettem volna, ha befolyásolnak az olvasottak. Nem mások véleménye alapján szerettem volna eldönteni, hogy egy esetleges ajánlatra milyen választ adok, hanem a próbatáncon tapasztaltak szerint.  Nagyon pozitív élmény volt a próbatánc, szerettem volna, ha lehetőséget kapok a továbbiakban, ami szerencsére meg is történt, és ezért nagyon hálás vagyok a KET-nek. Nem konkrét célokkal jöttem Magyarországra, mivel nem tudtam, hogy mit és kit kell keresnem. Ennek oka, hogy kevésbé ismertem a magyar táncéletet, amely hiányosságomat most napról napra igyekszem pótolni. Éppen ezért gondolom, hogy szerencsés a helyzetem, mert így objektíven, csakis a saját tapasztalataim alapján hoztam meg a döntéseimet.

Most, hogy eltelt már majdnem másfél hónap az évadkezdés óta, hogyan érzed magad a társulattal, sikerült-e megtalálni a közös hangot a többiekkel?

Hihetetlenül tartalmas időszak volt már ez a másfél hónap is, rengeteget tanultam és kaptam a társulat minden tagjától. Nagyon befogadó volt mindenki, és nagyon hamar elkezdtem biztonságban érezni magam. Annak ellenére, hogy minden nap borzasztóan izgulok, hiszen folyton ott van bennem a megfelelési vágy vagy éppen a félelem, hogy nem fogok tudni teljesíteni, mégis szívesen megyek be, mert tudom, hogy ha megérkezem a próbaterembe, valakinek egészen biztosan lesz pár biztató szava hozzám, vagy csak a jókedvével engem is feldob és ellazít.

Milyen feladatok várnak rád az évadban az együttesnél?

Feladatom az rengeteg lesz, hiszen bizalmat szavazott nekem a vezetőség technikai hiányosságaim ellenére is, és jelen pillanatban ezek pótlása az elsődleges és legfontosabb feladatom. Pontosan emiatt nem tudom, hogy milyen feladatokkal mernek majd felruházni, de nagyon bízom benne, hogy a novemberi Anton Lachky-előadásban már benne lehetek. Illetve decemberben a Sono Rinato című előadás is elkészül, és remélem abban is próbára tehetem magam. Sok projektje lesz a társulatnak ezen a kettőn kívül is, és természetesen arra vágyom, hogy minél több feladatot kapjak bennük. Szeretnék lehetőséget kapni a bizonyításra, és megfelelő technikai tudású, megbízható tagja lenni a csapatnak.

Hogyan látod magad 1, 2, 3, 4 év múlva az együttesben?

Legegyszerűbben úgy tudnék fogalmazni, hogy mindenféleképp az együttesben. Természetesen a szívem mindig is haza fog húzni, hiszen Erdélyben születtem, és az eddigi 25 évemet ott éltem le. Valamikor szeretnék majd visszamenni, és az itt kapott tudást átadni, hiszen sokan vannak otthon, akik pontosan ilyen lehetőségre vágynak, mint ami most nekem megadatott, de a képzési lehetőségek hiányában nem tudnak elég önbizalomra és szakképzettségre szert tenni. Én azon kevés szerencsés emberek közé tartozom, aki ezek hiányában is esélyt kapott, így úgy érzem, hogy feladatom mások jövőjéről gondoskodni, hogy azoknak, akik majd szeretnének évek múltán Magyarországra vagy messzebb eljutni – tanulni vagy dolgozni a szakmában -, azoknak ne a szerencsén, hanem a tudásukon és szorgalmukon múljon a lehetőség.

Villámkérdések:

Mi volt a pillanat, amikor eldöntötted, hogy táncos leszel?

Tizedik osztályos voltam matematika-informatika szakon, és poénból elmentem egy barátnőmmel egy balett órára. Hazamentem, boldog voltam, megnéztem pár videót, és attól kezdve tudtam, hogy ha nem is klasszikával, mert ahhoz kicsit késő van már, de mindenféleképpen tánccal akarok foglalkozni.

Ki a példaképed (alkotó, táncművész)?

Pina Bausch.

Hogyan kapcsolódsz ki a szabadidődben?

Verset írok, filmet nézek vagy sétálok.

Melyik a legemlékezetesebb nyaralásod?

Tavaly nyáron Prágában voltam a családommal és párommal.

Mi a kedvenc ételed?

Paradicsomleves, illetve narancsos kacsacomb párolt lilakáposztával és krumplipürével.

Mi a kedvenc filmed?

Ray, Modigliani, Pride and Prejudice.

Milyen zenét hallgatsz?

Mindenfélét, és majdnem mindenfélét szeretek is.

Milyen könyveket olvasol?

Leggyakrabban életrajzi könyveket.

Sportolsz valamit a tánc mellett, és ha igen, mi az?

Néha szoktam teniszezni és kosarazni.

Hol és hogyan látod magad 10 év múlva?

10 év nagyon sok idő, messze van még, de az biztos, hogy a szakmában szeretném látni magam aktív táncosként, illetve tanárként és koreográfusként is.

 

Az interjút Trója Gréta készítette

 

Anton Lachky először dolgozik együtt magyar társulattal. A Közép-Európa Táncszínháznak készülő előadás premierje november 15-én és 16-án kerül bemutatásra a Trafóban. Az est első felvonásában Mészáros Máté a 2018 évi Nemzetközi Monotánc Fesztivál fődíjas produkciója kerül színpadra. 

Anton Lachky a Közép-Európa Táncszínház meghívására készíti el a Special Society című előadást. Anton munkája a test fizikai kapacitásán alapszik, annak egyszerűségén, egyszersmind komplexitásán. Összetett hálózatot hoz létre, melyben a táncosok felfedhetik képességeik teljes tárházát. A sebesség és precizitás mindig munkásságának része, és ezt a Special Societyből sem hiányolhatjuk majd.

Anton Lachky tánctanulmányait a besztercebányai J. L. Bellu Konzervatóriumban kezdte, ahol részt vett a Moving Academy for Performing Arts képzésén is, 2001-ben nyert felvételt a Pozsonyi Egyetemre, majd Belgiumban további tanulmányokat végzett a P.A.R.T.S.-on. 2004-ben az Akram Khan Company tagja, 2007-ben társalapítója a Les SlovaKs Dance Collective-nek. Koreográfusként többek között a Helsinki City Theatre, Iceland Dance Company, a Göteborg Ballet és a Scottish Dance Theatre társulatainak alkotott.

Első saját produkciója, a Mind a Gap, 2013-ban született, és szakmai körökben is hatalmas sikert aratott. Mellékhatások című második saját koreográfiájával két éve turnézik világszerte, tavaly Magyarországon is járt, magyar társulattal viszont eddig még nem dolgozott együtt, a Közép-Európa Táncszínház lesz az első.

Kicsoda a táncos, ha éppen nem táncol? Mi határozza meg személyiségét, hogyan jeleníthető meg a színpadon a levetkőztetett emberi jellem táncosként, tánc nélkül? Ezeket a kérdéseket feszegeti az est másik alkotója, Mészáros Máté InsoundOut című darabja. Mészáros Máté a Táncművészeti Főiskola elvégzése után a Szegedi Kortárs Balett tagja volt, majd külföldön olyan világhírű koreográfusokkal dolgozott együtt, mint Ohad Naharin, Wim Vandekeybus, Sharon Eyal, Amanda Miller, Roberto Galvan, Myriam Naisy, Robin Orlin.  Hat évig volt a belga fizikai színház, az Ultima Vez társulatának tagja, jelenleg szabadúszó alkotóként dolgozik.

Az előadást Mádi László táncolja, aki a darab zeneszerzője is egyben. Az InsoundOut különlegessége, hogy a 2018 évi Nemzetközi Monotánc Fesztivál fődíjas előadása volt.

 

További információk:

http://trafo.hu/hu-HU/special_society-insoundout

www.cedt.hu

Facebook esemény:

https://www.facebook.com/events/556028834816304/

 

Támogatók:

NKA – Nemzeti Kulturális Alap

Budapest Főváros Önkormányzat

MMA – Magyar Művészeti Akadémia

Trafó Kortárs Művészetek Háza

Közép-Európa Táncszínház Alapítvány

 

2013-ban új stratégia kidolgozására vállalkoztunk, hogy új alapokra helyezzük a legfiatalabb alkotókkal való együttműködést, illetve új távlatokat is nyithassunk az efféle munkáknak.  Az útjára indított tehetségprogramunk visszaigazolta kezdeményezésünk szükségességét: eddig tizenöt fiatal koreográfus mutatkozhatott be (Jobbágy Bernadett, Újvári Milán, Pálfi Gabriella, Grecsó Zoltán, Ujszászi Dorottya, Varga Kinga, Gyulai Júlia, Halász Gábor, Szamosi Judit, Kiss Anikó, Simkó Beatrix, Túri Lajos Péter, Samu Kristók, Szarvas Krisztina, Mikó Dávid), közülük többen felkérést kaptak, hogy készítsenek önálló műveket a KET számára. Simkó Beatrix demonstrációját 2017-ben Lábán Rudolf díjra jelölték. A sikeres bemutatkozások tapasztalatai nyomán a Közép-Európa Táncszínház ebben az évben is kiírja a nyílt pályázatot

„IKF 2019.” – Ifjú Koreográfusok Fóruma tehetségprogram néven.

A nyertes lehetőséget kap, hogy az adott kereteken belül alkotó munkát folytathasson: rendelkezésére bocsátjuk a KET társulatát, és próbatermet biztosítunk, ahol egy héten keresztül dolgozhat együtt a táncművészekkel, a művészeti vezető szakmai mentorálása mellett. Rendelkezésére áll továbbá a Bethlen Téri Színház technikája és technikusa is. Mindezek segítségével a hét végén az elkészült munkából nyilvános demonstrációt tartunk, amelyről képes dokumentáció készül, ami a fiatal alkotó későbbi pályázatai során jó referenciaként is szolgálhat.

Az alkotóknak további lehetőséget biztosítunk a demonstráció előkészületeihez azzal, hogy a táncosoknak – igény szerint – tréningeket tarthatnak az egy hetes próbafolyamat előtt, így az előadók megismerkedhetnek a fiatal koreográfus saját mozgásvilágával, és az alkotó is megismerheti a program táncos résztvevőit. A demonstrációnak 2019 őszéig kell megvalósulnia.

A pályázat és csatolandó dokumentumok listája:

  • szinopszis
  • a demonstráció lehetséges időpontjai
  • szereplők létszáma
  • szakmai önéletrajz
  • referencia eddigi munkából (pl. youtube vagy vimeo link)
  • két ismert művész ajánlása


Beadási határidő: 2018. november 30. éjfél.

 A pályázatot erre az email címre kell küldeni: info@cedt.hu

Az eredmény kihirdetését megelőzi a pályamunka és a megvalósítás tervének prezentációja.

További információ:

Feledi János
művészeti vezető
feledi.janos@cedt.hu

 

Fotó: Dusa Gábor

A Közép-Európa Táncszínház társulata az új évadban új vezetéssel, stábtagokkal, és nem utolsó sorban táncosokkal is bővült, s ennek köszönhetően újult erővel vág bele a munkába. A felfrissített csapat már az ősz első felében kihagyhatatlan programokkal jelentkezik: folytatódik az ITA (Igaz Történet Alapján) nevelési program több helyszínen is, valamint a Millenárison részletet ad elő a KET a nagy sikerű Poly című darabból.

Szögi Csaba igazgató Feledi János táncművész-koreográfust kérte fel a KET művészeti vezetői pozíciójára, aki a Magyar Táncművészeti Főiskola klasszikus balett szakán szerzett diplomát, majd dolgozott a Győri Balettnél és a Budapest Balettnél is. Ezt követően meglapította a Feledi Projectet, amely keretein belül saját elképzeléseit viszi színpadra azóta is.

Jónás Zsuzsa – aki a társulat munkájában képzésvezetőként és koreográfusként is részt vesz – pályafutását a Budapest Táncszínháznál kezdte. Meghatározó szakmai éveit külföldön, Hollandiában, illetve Franciaországban töltötte. Magyarországon előadóművészként és oktatóként is számos együttessel dolgozik együtt, és a KET-tel immáron több éves együttműködést tudhat a magáénak.

 A vezetőség munkáját új stábtagok is erősítik: Sóthy Virág Harangozó-díjas táncművész, s egyben a Magyar Táncművészeti Egyetem adjunktusa, mint produkciós manager egyengeti a csapat útjait. A Pr és Marketing feladatokat Trója Gréta látja el, aki idén diplomázott a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán, s tanulmányai során egy-egy szemeszter erejéig Madridban és Valenciában is gyarapította tudását e területen. Mindezek mellett három új táncművész is érkezett a társulathoz Szilvási Anna, Ruzsom Mátyás és Dabóczi Dávid személyében. Anna a Magyar Táncművészeti Egyetemen moderntánc szakon végzett, s egyik mesternőjének, Lőrinc Katalinnak köszönhetően számos hazai és külföldi koreográfussal volt alkalma együtt dolgozni, mindezek mellett részt vett több nemzetközi tánc- és koreográfus fesztiválon is. Ruzsom Mátyás is a Magyar Táncművészeti Egyetemen szerzett diplomát, méghozzá klasszikus balett szakon. Mátyás a táncnak köszönhetően bejárta a világot, Németországtól Szibériáig, ezt követően pedig olyan társulatok tagja volt, mint a Mu Terminál, a Budapest Táncszínház és az Inversedance. Dabóczi Dávid a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen diplomázott koreográfia szakon, majd ezután rögtön az András Lóránt társulathoz szerződött, ahol majdnem két évet töltött el, míg lehetőséget nem kapott a Közép-Európa Táncszínháztól.

Szeptember 13-án Debrecenben már megtekinthették a nézők az ITA nevelési program előadását, ám október 2-án, Tatabányán is előadják táncosaink a darabot, amely a Közép-Európa Táncszínház közös produkciója a Nemzeti Táncszínházzal, a Káva Kulturális Műhellyel és a Bethlen Téri Színházzal.

Az Igaz történet alapján című tánc/színházi nevelési előadás fókuszában, egy a körülmények hatására széthulló család áll (gyerekeit gyakorlatilag egyedül nevelő anya, útkereső kamaszfiú, szkeptikus kamaszlány és távollevő apa). Történetükön keresztül a 12-14 éves résztvevőkkel arról gondolkodunk közösen, hogyan őrizze meg az emberségét (és a gyerekségét) valaki egy széthulló családban.

A hónap utolsó napján, szeptember 30-án pedig a Millenárison lép fel a társulat: Eryk Makohon – a Krakow Dance Theatre alapító igazgatója – Poly c. darabjából adnak elő egy részletet, amely előadás a V4 program keretein belül valósult meg. A darabot azok a változások inspirálták, amelyek a kapcsolataink építése és működtetése során keletkeztek. Emberként individuumok vagyunk, azonban a kapcsolataink révén egy nagyobb hálózat részei is, s relációink meghatározó szereppel bírnak a társadalmi pozíciónk kialakulásában. Az alkotók ezt a pozíciót próbálják vizsgálni egy tágabb kontextusból, s mindeközben a modern szerelmi kapcsolatok formáit kutatják.