Közép-Európa Táncszínház és társulata ingyenes, nyílt workshopot hirdet professzionális táncosok részére október 1. és 5. között. A workshopot a neves Akram Khan társulat táncművésze, társkoreográfusa, Andrej Petrovic tartja, aki elsöprő fizikalitású, olykor ezoterikus, táncszakmai szempontból kidolgozott, érzékeny alkotói műhelymunkájáról híres, tanárként pedig nagy hangsúlyt fektet az értelmezésre és a teremtésre. 

A workshopra felsőfokú tanulmányaikat folytató, vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező táncosok, táncművészek jelentkezését várjuk, akik a KET társulatával együtt vesznek részt az ötnapos kurzuson. A részvételi szándék a korlátozott létszám miatt az info@cedt.hu e-mail címen, szakmai önéletrajz csatolásával jelezhető, a kiválasztott táncosokat a megadott elérhetőségen   előzetesen értesítjük.
A workshop ideje október 1-től 5-ig, minden nap 10 és 13 óra között a SÍN Kulturális Központban.

Andrej Petrovic 1982-ben született Bojnicén, Szlovákiában, tanulmányait a Banska Bystrica-i Tánckonzervatóriumban végezte, mielőtt a Študio Tanca Professional Dance Theatre / Zuzana Hájková társulatához csatlakozott.
Eddigi munkája során olyan helyeken fordult meg, mint az Editta Braun Company Salzburgban, a brüsszeli Fatou Traore vagy Giorgio Barberio Corsetti and Fatore Kappa fizikai színháza Rómában, a Jean Abreu Dance Company Londonban, illetve Jaroslav Vinarsky-val is dolgozott együtt Prágában.
2007-ben csatlakozott az Akram Khan Company-hoz, ahol táncosként és próbavezetőként a BahokConfluenceVertical Road c. előadásokban dolgozott. Ez a bő tíz éves időszak nem csak technikáját fejlesztette, de kreativitásának is táptalaja volt. Így kapott lehetőséget, hogy személyes fejlődését felhasználva megossza ötleteit Akram Khannal, ezzel pedig a 2012-es londoni Olimpiai Játékok megnyitójának táncosává és társalkotójává vagy a társulat iTMOi c. produkciójának, csak úgy, mint az Angol Nemzeti Balett számára újragondolt, díjnyertes Giselle koreográfus asszisztensévé váljon.

Élményei alapján Andrej Petrovic saját alkotói munkába kezdett és a következő együttesekkel dolgozott együtt, továbbépítve és továbbfejlesztve stílusát: London/Sadlers Wells Theatre, a Szlovák Nemzeti Színház, a Kecskemét City Ballet és a National Youth Dance Company.

2016-ban létrehozott szóló előadása, az L/One of the Seven a hét halálos bűn, különös tekintettel a bujaság, mint a hét egyikén alapszik. Az előadó, Martina Hajdyla Lacova a cseh Thalia Awards in Prague jelölését kapta a produkcióban nyújtott teljesítményéért.
Jelenleg a Viliam Dočolomanky/Farm in the Cave International Theatre Studio-val dolgozik, professzionalizmusa minden munkáján áthatol.

A workshop, tréning a V4 young dance talents programsorozat része, ami az alapoktól egészen a kész táncprodukció elkészítéséig felmerülő előadóművészeti és emberi problémákra ad lehetséges megoldásokat a fiatal táncművészek kezébe, akik így képessé válnak önállóan is felépíteni egy európai kortárs elvárásoknak megfelelő produkciót, vagy bekapcsolódni egy professzionális társulat életébe.

Négy bemutatóval készül a Közép-Európa Táncszínház a következő évadban

Kezdetét veszi a Feledi János művészeti vezetésével összeállított évad: négy bemutató, külföldről érkező mesterek, fókuszban a fiatalok, egyedülálló workshopok, egy darabfelújítás, fesztiválok és turnék – ezen hívószavak mentén alakul a társulat szeptemberben kezdődő munkája, miközben továbbra is hűen tartja magát mottójához, mely szerint a KET progresszív, stílusos, kortárs.

Az őszi CAFe Budapest Fesztiválon dupla bemutatót tart a Közép-Európa Táncszínház, Mészáros Máté új produkciója mellett a szintén külföldet járó Juhász Péter tér haza, hogy együtt dolgozzon velük. Az est olyan kérdésekre keres választ, mint mi történik, ha bezárunk egymás számára ismeretlen embereket egy térbe, vagy hogyan alakulnak ki kapcsolatok és a kialakult kapcsolatok miként hatnak a többi jelenlévőre. Két nem is olyan távoli téma, két alkotótól, a két koreográfia címe: Ketten és Sinni.

Feledi János a Budafoki Dohnányi Zenekar felkérésére 2020. február 1-én a Müpában Mendelsshon Walpurgisnacht zenéjére készít új produkciót, amiben a Közép-Európa Táncszínház és a Feledi Project művészei vesznek részt. A hónap másik premierjének megálmodója a társulatból érkező Mádi László, aki Térfalók című IZP-nyertes munkája után második alkalommal kap lehetőséget, hogy a Nemzeti Táncszínház színpadán lássa viszont társait.

Az évad folyamán két neves külföldi koreográfus is érkezik a társulathoz, hogy workshopot tartson, de a két kurzus nyitott a hazai táncművészek számára, a lehetőség kihagyhatatlan. Először október 1–5. között a híres Akram Khan Társulat táncművésze, társkoreográfusa, a szlovák származású Andrej Petrovics érkezik Budapestre, majd jövő januárban a spanyol ajkú Gustavo Ramirez, aki ittléte alatt nem mellékesen előkészíti az évad negyedik, tavaszi bemutatóját a társulat számára.

A szlovák származású Anton Lachky tavaly készített a magyar társulatok közül elsőként a KET-nek koreográfiát, amit azóta folyamatosan nagy sikerrel játszanak. A Special Society szeptember 24-én és december 2-án lesz látható Mészáros Máté, nemrég Szöült is meghódító InSoundOut című monotáncával egy este. A két előadás a nyári erdélyi turné után novemberben ismét látható lesz Erdélyben, ezúttal Sepsiszentgyörgyön a kétévente megrendezett, nemzetközi FLOW Fesztiválon, ahova egyenesen Krakkóból érkezik a társulat, ahol a Roller Coaster Fesztivál programját színesítik.

A töretlen érdeklődést mutató Igaz történet alapján című komplex táncszínházi nevelési előadás mellett egy régi-híres produkciót tűz műsorára a Nemzeti Táncszínház. A Gergye Krisztián rendezte Shakespeare-mesék felújítása következő év márciusában történik, ezzel bővítve a társulat fiatalokat megszólító palettáját.

A KET-nek is otthont adó Bethlen Téri Színházban megrendezett SŐT7 fesztivál keretein belül mutatják be az Ifjú Koreográfusok Fóruma újabb két produkcióját. Az idei nyertesek, a Vajdaságból származó Cserepes Gyula (Cie Philippe Sarie) és a szlovák Eva Urbanova (Dance Conservatoire Prague) a tavalyihoz hasonló módon, a Magyar Táncművészeti Egyetem modern tánc szakos diákjaival kibővült társulattal dolgozhat együtt.

A következő évadokban Varga Csaba, a Company Linga és Rónai Attila, a Hofesch Company táncművészeivel, illetve Jónás Zsuzsa (Ballet Jazz Art Paris) és Halász Gábor (Ballet National de Marseille) alkotókkal tervez az együttes együttműködni. 2021-ben Anton Lachky tér vissza a Közép-Európa Táncszínházhoz egy egyfelvonásos estet készíteni, amelyet a remények szerint a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében nézhet meg elsőként a közönség, míg 2022 tavaszán az idén workshopot tartó Andrej Petrovicsot (Akram Khan Company) várjuk vissza egy est megkoreografálására.

A következő három évadot előkészítő Feledi János 2019. szeptember 1-től saját kérésére távozik a Közép-Európa Táncszínház művészeti vezetői székéből. Távozásának nem szakmai okai vannak, a táncművész-koreográfus a jövőben alkotói feladataira és a Feledi Project munkáira kíván jobban koncentrálni, de tanácsadóként továbbra is számít rá a társulat.

A munkák zavartalanul, az előkészítettek szerint mennek tovább, a művészeti stáb nem változik. Három Harangozó-díjas művész viszi továbbra is az operatív feladatokat: Fodor Katalin tánckarvezető, Sóthy Virág produkciós vezető és Jónás Zsuzsa tréningvezető, a pr- és marketing menedzseri feladatokat pedig Farkas Kristóf látja el, a társulat vezetője továbbra is Szögi Csaba Harangozó-díjas, Érdemes Művész.

Táncművészek közül távozik a társulatból Dunai Bettina, Füzesi Csongor és Ruzsom Mátyás, míg Nagy Csaba Mátyás vendégként veszt részt a további munkában, ahogy a szeptembertől csatlakozó Takács László is. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen diplomát szerzett Dabóczi Dávid táncművész viszont ösztöndíjasból állandó taggá válik, de további új csapattagok is érkeznek: Tóth Laura és Ungi Krisztián – akik idén júniusban vették át különböző felsőfokú táncművészeti képzéseken szerzett diplomáikat – fogják erősíteni a csapatot.

A Magyar Táncművészeti Egyetemen háromra emelkedik azon oktatók száma, akik a társulat tagjai. Sóthy Virág adjunktusként évek óta tanít, Szögi Csaba 2018-tól óraadó, de szeptembertől már adjunktusi kinevezettként folytatja, Horváth Adrienn táncművész pedig első tanítási évét kezdi meg a campuson.

Négy bemutatóval készül a Közép-Európa Táncszínház a következő évadban

Kezdetét veszi a Feledi János művészeti vezetésével összeállított évad: négy bemutató, külföldről érkező mesterek, fókuszban a fiatalok, egyedülálló workshopok, egy darabfelújítás, fesztiválok és turnék – ezen hívószavak mentén alakul a társulat szeptemberben kezdődő munkája, miközben továbbra is hűen tartja magát mottójához, mely szerint a KET progresszív, stílusos, kortárs.

Az őszi CAFe Budapest Fesztiválon dupla bemutatót tart a Közép-Európa Táncszínház, Mészáros Máté új produkciója mellett a szintén külföldet járó Juhász Péter tér haza, hogy együtt dolgozzon velük. Az est olyan kérdésekre keres választ, mint mi történik, ha bezárunk egymás számára ismeretlen embereket egy térbe, vagy hogyan alakulnak ki kapcsolatok és a kialakult kapcsolatok miként hatnak a többi jelenlévőre. Két nem is olyan távoli téma, két alkotótól, a két koreográfia címe: Ketten és Sinni.

Feledi János a Budafoki Dohnányi Zenekar felkérésére 2020. február 1-én a Müpában Mendelsshon Walpurgisnacht zenéjére készít új produkciót, amiben a Közép-Európa Táncszínház és a Feledi Project művészei vesznek részt. A hónap másik premierjének megálmodója a társulatból érkező Mádi László, aki Térfalók című IZP-nyertes munkája után második alkalommal kap lehetőséget, hogy a Nemzeti Táncszínház színpadán lássa viszont társait.

Az évad folyamán két neves külföldi koreográfus is érkezik a társulathoz, hogy workshopot tartson, de a két kurzus nyitott a hazai táncművészek számára, a lehetőség kihagyhatatlan. Először október 1–5. között a híres Akram Khan Társulat táncművésze, társkoreográfusa, a szlovák származású Andrej Petrovics érkezik Budapestre, majd jövő januárban a spanyol ajkú Gustavo Ramirez, aki ittléte alatt nem mellékesen előkészíti az évad negyedik, tavaszi bemutatóját a társulat számára.

A szlovák származású Anton Lachky tavaly készített a magyar társulatok közül elsőként a KET-nek koreográfiát, amit azóta folyamatosan nagy sikerrel játszanak. A Special Society szeptember 24-én és december 2-án lesz látható Mészáros Máté, nemrég Szöült is meghódító InSoundOut című monotáncával egy este. A két előadás a nyári erdélyi turné után novemberben ismét látható lesz Erdélyben, ezúttal Sepsiszentgyörgyön a kétévente megrendezett, nemzetközi FLOW Fesztiválon, ahova egyenesen Krakkóból érkezik a társulat, ahol a Roller Coaster Fesztivál programját színesítik.

A töretlen érdeklődést mutató Igaz történet alapján című komplex táncszínházi nevelési előadás mellett egy régi-híres produkciót tűz műsorára a Nemzeti Táncszínház. A Gergye Krisztián rendezte Shakespeare-mesék felújítása következő év márciusában történik, ezzel bővítve a társulat fiatalokat megszólító palettáját.

A KET-nek is otthont adó Bethlen Téri Színházban megrendezett SŐT7 fesztivál keretein belül mutatják be az Ifjú Koreográfusok Fóruma újabb két produkcióját. Az idei nyertesek, a Vajdaságból származó Cserepes Gyula (Cie Philippe Sarie) és a szlovák Eva Urbanova (Dance Conservatoire Prague) a tavalyihoz hasonló módon, a Magyar Táncművészeti Egyetem modern tánc szakos diákjaival kibővült társulattal dolgozhat együtt.

A következő évadokban Varga Csaba, a Company Linga és Rónai Attila, a Hofesch Company táncművészeivel, illetve Jónás Zsuzsa (Ballet Jazz Art Paris) és Halász Gábor (Ballet National de Marseille) alkotókkal tervez az együttes együttműködni. 2021-ben Anton Lachky tér vissza a Közép-Európa Táncszínházhoz egy egyfelvonásos estet készíteni, amelyet a remények szerint a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében nézhet meg elsőként a közönség, míg 2022 tavaszán az idén workshopot tartó Andrej Petrovicsot (Akram Khan Company) várjuk vissza egy est megkoreografálására.

A következő három évadot előkészítő Feledi János 2019. szeptember 1-től saját kérésére távozik a Közép-Európa Táncszínház művészeti vezetői székéből. Távozásának nem szakmai okai vannak, a táncművész-koreográfus a jövőben alkotói feladataira és a Feledi Project munkáira kíván jobban koncentrálni, de tanácsadóként továbbra is számít rá a társulat.

A munkák zavartalanul, az előkészítettek szerint mennek tovább, a művészeti stáb nem változik. Három Harangozó-díjas művész viszi továbbra is az operatív feladatokat: Fodor Katalin tánckarvezető, Sóthy Virág produkciós vezető és Jónás Zsuzsa tréningvezető, a pr- és marketing menedzseri feladatokat pedig Farkas Kristóf látja el, a társulat vezetője továbbra is Szögi Csaba Harangozó-díjasÉrdemes Művész.

Táncművészek közül távozik a társulatból Dunai Bettina, Füzesi Csongor és Ruzsom Mátyás, míg Nagy Csaba Mátyás vendégként veszt részt a további munkában, ahogy a szeptembertől csatlakozó Takács László is. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen diplomát szerzett Dabóczi Dávid táncművész viszont ösztöndíjasból állandó taggá válik, de további új csapattagok is érkeznek: Tóth Laura és Ungi Krisztián – akik idén júniusban vették át különböző felsőfokú táncművészeti képzéseken szerzett diplomáikat – fogják erősíteni a csapatot.

A Magyar Táncművészeti Egyetemen háromra emelkedik azon oktatók száma, akik a társulat tagjai. Sóthy Virág adjunktusként évek óta tanít, Szögi Csaba 2018-tól óraadó, de szeptembertől már adjunktusi kinevezettként folytatja, Horváth Adrienn táncművész pedig első tanítási évét kezdi meg a campuson.

A 2019/2020-as évadra férfi és női táncművészek számára hirdet próbatáncot a Közép-Európa Táncszínház.

A jelentkezés feltételei:
– szakirányú felsőfokú diploma / vagy folyamatban lévő felsőfokú diploma

– modern és kortárstáncban való jártasság

Időpont:
2019. március 24. 11 óra

Érkezés:
10:30

Helyszín:
Nemzeti Táncszínház , Kis Rókus utca 16-20. Budapest 1024

Jelentkezés:
2019.március 22-ig portréfotóval ellátott szakmai önéletrajzzal a info@cedt.hu címen.

Mádi László koreográfus és a Közép-Európa Táncszínház művészei megállás nélkül próbálnak a Térfalók című előadásra, amelyet február 26-án az mutatnak be az új Nemzeti Táncszínházban az Imre Zoltán program keretein belül. A darab különlegessége, hogy Mádi László – aki szintén a KET tagja -, úgy döntött, hogy társaival valósítja meg ezt a produkciót. Az egyik próbán beszélgettem vele a készülő darabról, és rengeteg olyan gondolatot osztott meg velünk, aminek köszönhetően egy személyesebb perspektívából tekinthetünk az alkotásra.

 

Szilvási Anna és Ruzsom Mátyás a Térfalók próbáján

 Hogy haladnak a próbafolyamatok?

Szépen haladunk, rengeteg képpel és motívummal foglalkozunk, folyamatosan szűkítjük a kört a központi gondolat felé. A táncművészek kiválóan helyt állnak a rájuk osztott feladatokban, kihívásokban. Igazán szerencsés vagyok, hogy ilyen közegben dolgozhatok, alkothatok.

 

Milyen alapötlet, gondolatmenet mentén épül fel a darab koncepciója?

A darab vezérmotívuma a minket körülvevő tér és közeg értelmezése, kölcsön- és ellenhatása, a szinopszis és a koncepció e téma köré épül fel:

 „Mindenkinek van egy személyes tere, amiben lehetősége van, hogy önmaga legyen, hogy utat keressen magának, és hogy döntéseket hozzon, merre induljon el, hova akar eljutni. Azáltal hogy faljuk magunk körül a rendelkezésünkre álló közeget, az fogyni kezd, hisz mindenkinek szüksége van egy intim szférára, már elkerülhetetlen, hogy az egyén belekerüljön egy másik ember személyes terébe. Az hogy valaki más is belekerül ebbe a közegbe, hatással van az emberre, ahogy ő maga is hatást gyakorol a másikra. Egyre több és több ember kerül be a személyes terünkbe, ezáltal a lehetőségeink is egyre korlátozódnak, hiszen mindenhol van valaki és már nincs hova menni. Ezért már nem tudunk csak magunkra figyelni, mert magunkat mások, míg másokat saját magunk tükrében kezdjük látni. Ha egy másik embert nézünk, akkor abban benne vannak a saját sémáink, sztereotípiáink, prekoncepcióink, saját magunkat pedig gyakran az alapján ítéljük meg, ahogy mások viszonyulnak hozzánk.”

 

Az IZP programra pályázóknak választaniuk kell egy mentort, a darabod stáblistájában Szögi Csaba, a Közép-Európa Táncszínház igazgatójának neve olvasható.

Igen, nagyon örültem neki, hogy vállalta ezt a feladatot, mert biztosan tudom, hogy a lehető legjobb iránymutatást kaphatom tőle egy ilyen munka létrejöttéhez, és az azt körbe ölelő feladatok megértéséhez, kivitelezéséhez. Mivel nagyon jól ismer engem, mondhatni a vesémbe lát, tudja, mit várhat tőlem és milyen nehézségek adódhatnak a számomra, ahol jól jöhet a segítsége és a tapasztalata.

 

Milyen érzés a másik oldalon állni, táncos helyett koreográfusként részt venni egy produkcióban?

Mádi László koreográfus Hargitai Mariannal és Nagy Csaba Mátyással a Térfalók próbáján

Volt már alkalmam a „másik” oldalon állni, létrehozni produkciót, de ez a helyzet, hogy arra a társulatra készíthetem a koreográfiát, amelynek én is a része vagyok, egyszerre megható és ijesztő. Bár jól tudom, mit várhatok el a kollégáktól, ez egy korántsem egyszerű viszonyrendszer, hisz a koreográfusuk vagyok, majd pár óra múlva együtt végzem velük a ránk mért feladatot egy másik alkotó instrukciója alapján. Remek emberi tanulmány ez a kollegialitásunkról, emberi oldalunkról, amit borzasztóan élvezek fejtegetni. A teremben számomra nem igazán különül el a koreográfus a táncostól, hiszen együtt alkotunk, és hozzuk létre a produkciót, így mindenki beletesz valamit magából minden munkába.

A kollegáim előtt pedig le a kalappal, hogy ilyen tisztességesen tűrik és viselik az amúgy is napi szinten érkező őrületet tőlem. Én nagyon elégedett vagyok velük  annak ellenére is, hogy bár voltunk már együtt színpadon „párszor”, és gyakorlatilag együtt élünk, mégis meg tudjuk még egymást lepni különböző helyzetekben. Persze nagy könnyebbség, hogy sokszor a nézésemből, sőt a levegővételemből is megérzik, mit szeretnék.

 

Elképzelhető, hogy ez egy hosszú út kezdete, és a jövőben is gyakran találkozhatunk veled koreográfusi szerepben?

Igen! Mindenképp szeretnék még dolgozni ebben a szerepben, azt hogy milyen gyakran, meghagynám a jövő kérdésének, hisz még aktívan én is mások elképzeléseit valósítom meg, így a saját álmaimra viszonylag kevesebb időm jut.

 

Mik a bemutató után további terveid?

Tervezek egy kis kikacsintást a táncfilmek világba is, vagy legalábbis szeretnék egy nem a színpad kereteihez kötött teret, időt és világot adni a darabnak, amelyben egy talán egészebb képet tud megfogalmazni majd.

Ez egy ismét nagyon érdekes kihívás lesz, amelyben még nem volt részem, de nagyon érdekel. És persze teszem fel az újabb kérdéseket önmagamnak és mindenki másnak azzal a reménnyel, hogy előbb vagy utóbb mindannyian megtudhatjuk, amire kíváncsiak vagyunk.

 

 

Az interjút Trója Gréta készítette

 

 

Ruzsom Mátyás és Szilvási Anna a Térfalók próbáján

 

Táncművészeink gőzerővel próbálják Mádi László Térfalók című új koreográfiáját, ami az Imre Zoltán Program keretein belül valósul meg. A darabról hamarosan interjú olvasható az alkotóval, aki  beszél az előadás koncepciójáról, a társaival való közös munkáról és a jövőbeni terveiről is.

 

A bemutató február 26-án lesz az új Nemzeti Táncszínházban, mindenkit várunk sok szeretettel!

 

 

A KET friss táncosait bemutató sorozatunk utolsó interjújában Szilvási Anna mesél többek között tanulmányairól, a társulatról, és a közös munkáról a világhírű, szlovák származású belga koreográfussal, Anton Lachkyval.

 

A társulat új tagjaként mit tudhatnak rólad a KET nézői? Hol végeztél, milyen szakon, és hol dolgoztál korábban?

Szülővárosomban, Debrecenben kezdtem el táncolni, és amint elkezdtem járni, a szüleim elvittek beíratni művészi tornára, Vollay Enikő nénihez.

Rengeteg versenyre jártunk, és az egyik alkalommal a Magyar Táncművészeti Egyetem két mestere, Molnár Márta és férje, Fodor Antal javasolták nekem, hogy felvételizzek az iskolájukba. Így kerültem fel 2009-ben Budapestre, akkor 12 évesen, ahol az első 4 évemet klasszikus balett szakon töltöttem, majd 2014-ben átjelentkeztem az akkor induló modern szakra, amelyet 2018 júniusában végeztem el.

Miért jelentkeztél a Közép-Európa Táncszínház próbatáncára? Ismerted már az együttes munkáját?

Igen, figyeltem a társulat szakmai életét, illetve volt lehetőségem együtt dolgozni a csapattal. Az iskola utolsó évében Lőrinc Katalinnak köszönhetően az évfolyammal kiléphettünk az egyetem falai közül, és részt vehettünk különböző társulatok, koreográfusok munkáiban.

Ennek a lehetőségnek köszönhetően ismertem meg a KET társulatát, melynek tagjai rendkívül nyitottak, befogadóak, szimpatikusak voltak a kezdetektől.

Tavasszal, amikor Feledi Jánost megválasztották művészeti vezetőnek, elolvastam a pályázatát, ami meggyőzött arról, hogy érdemes jelentkeznem a társulat próbatáncára.

 

Most, hogy eltelt már két hónap az évadkezdés óta, hogyan érzed magad a társulattal, sikerült-e megtalálni a közös hangot a többiekkel?

Sokat számított nekem, hogy volt lehetőségem tavasszal együtt dolgozni a csapattal, megismerkedni velük. Ennek ellenére egész nyáron volt bennem félelem, és szeptemberben nagy izgatottsággal léptem be a próbaterembe, de ahogy a társulat tagjait megláttam, feloldották bennem a közvetlenségükkel a szorongásomat. Onnantól kezdve minden gördülékenyen ment. A vezetőség már a második nap megtisztelt bizalmával, és kijelöltek, hogy tanuljam be a lengyel koreográfus, Eryk Makohon  Poly című darabját. Ennek köszönhetően részt vehettem és megismerhettem mélyebben a társulat munkafolyamatát, ami még közelebb hozott minket. Ebben az időszakban vált számomra teljesen világossá, hogy a sorsom megint a lehető legjobban alakult. Éreztem a társulat szeretetét, segítőkészségét, bizalmát, ami rengeteg energiával töltött fel. Igencsak szembetűnő volt a számomra, hogy ez a sok figyelem, kedvesség nem csak nekem szól, aki új vagyok, hanem nagyon figyeltek, és mérhetetlen nagy szeretettel, tisztelettel fordultak egymás irányába is. Amikor ezt megtapasztaltam, akkor realizáltam, hogy “aha, szerencsecsomag vagyok”. Ez hatalmas megnyugvást, biztonságérzetet adott nekem.

Ha esetleg a magánéletben valami elszomorít, a teremben tényleg teljesen elfeledem, ki tudom zárni a csapatnak köszönhetően. Minden reggel valami rögtönzött játékkal egymásra hangolódunk, és nevetéssel melegítünk.

 

Milyen feladatok várnak rád az évadban az együttesnél, vagy melyek azok, amelyeken esetleg már túl is vagy?

Betanultam Eryk Makohon lengyel koreográfus Poly című darabját, amivel már az NKA jubileumi ünnepségén, szeptember végén, egy 10 perces részlettel felléphettem én is, mint a KET táncművésze. Legközelebb november 23-án a Bethlen Téri Színházban lesz a teljes darab látható.

A múlt héten pedig bemutattuk Anton Lachky szlovákiai születésű, belga koreográfus Special Society című darabját, amelyet a társulat számára készített. Mindössze négy hetünk volt rá, kőkemény, intenzív időszak volt. Az első hét volt számomra a legnehezebb, az ismeretlennel való találkozás, amikor fizikailag, mentálisan és lelkileg egyaránt elfáradtam. Izgalmas volt egy ilyen személlyel, mint Anton együtt dolgozni. Elképesztően precíz, igényes embernek ismertem meg. Rengeteget kísérleteztünk (mozgás, hang, arcjáték), próbálkoztunk, már volt, hogy napok óta próbáltunk valamit és képes volt elvetni, kukába dobni, mert mégsem tetszett neki, jobb ötlete támadt, vagy egy másik irányban kezdett el gondolkodni. Nem volt mindegy a számára, hogy hogyan adjuk ki a hangokat, az arcunk hogyan rezzen, vagy éppen miképp lélegzünk. A ruhára, sminkre, hajra is alaposan odafigyelt. Minden apró részlet ki volt dolgozva. Számomra meglepő volt, hogy lehetséges ilyen precizitással dolgozni, és a kísérletezésnek teret engedni oly módon, hogy az ne menjen az időbeosztás kárára. Nem volt bennem egy pillanatig sem félelem, hogy nem készülünk el időre, vagy ne lenne minden többször kipróbálva, térben, fénnyel, jelmezben.

 

Ugyan még csak most léptem ki az egyetem kapuján, de az ott töltött évek alatt már pár alkalommal jelen lehettem koreográfiák megszületésénél, de ez a felkészülési folyamat sok ponton eltért az eddigiektől. Ami a leginkább más volt a számomra, a módja annak, ahogyan az előadásra hangolódtam. Az eddigi, már-már rítusszerű bemelegítések, mit sem értek most, mivel itt már úgy kellett a színpadra állni, hogy szakad rólunk a víz, a pulzusunk pedig az egekben.

 

Villámkérdések:

Mi volt a pillanat, amikor eldöntötted, hogy táncos leszel?

Amióta az eszemet tudom

Ki a példaképed (alkotó, táncművész)?

Lőrinc Katalin

Hogyan kapcsolódsz ki a szabadidődben?

Családdal, barátokkal találkozom, túrázok, futok, bokszolok, olvasok, színházba járok

Melyik a legemlékezetesebb nyaralásod?

Mindegyik emlékezetes

Mi a kedvenc ételed?

Sóskamártás, spenót, töltött káposzta

Mi a kedvenc filmed?

Nincs

Milyen zenét hallgatsz?

Hangulattól függ

Milyen könyveket olvasol?

Mostanában Szabó Magda írásaira vagyok rákattanva

Sportolsz valamit a tánc mellett, és ha igen, mi az?

Futok, focizok, bokszolok

 

Az interjút Trója Gréta készítette

A KET új táncművészei közül – Dabóczi Dávid után – ez alkalommal Ruzsom Mátyással ismerkedhettek meg, aki a táncnak köszönhetően már bejárta a fél világot, most pedig a KET-ben lelt otthonra, ugyanis kiválóan érzi magát az új társulatában. 

A társulat új tagjaként mit tudhatnak rólad a KET nézői? Hol végeztél, milyen szakon, és hol dolgoztál korábban?

A Magyar Táncművészeti Egyetemen végeztem, klasszikus balett szakon. Tisztelem és becsülöm a balettet, értékei megkérdőjelezhetetlenek a táncművészetben. Azonban úgy gondolom, tovább kell vinnünk, hogy a kortárs valóságra tudjunk reflektálni, így hát az iskola után nekiláttam elsajátítani a kortárs táncművészet különféle technikáit. A MU Terminál műhelymunkáihoz csatlakozva nagyon gyorsan beleszerettem a táncszínház sokszínű kifejezőeszközeinek végtelen tárházába. Én úgy gondolkodom, hogy minden stílusnak és társulatnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, nincs jó vagy rossz, egyszerűen csak más. Ebből eredendően kimeríthetetlen vágyam, hogy minden elismert táncszínházi technikát (avagy stílust) elsajátítsak, ezért is alakult úgy, hogy eddig két évad után mindig társulatot váltottam: a MU Terminál után a Budapest Táncszínház volt életem következő mérföldköve, melyet az Inversedance követett, az idei évadtól pedig a KET tagja lehetek. Ezen társulatok tagjaként számos itthon és külföldön egyaránt elismert koreográfussal dolgozhattam együtt, és járhattam be a fél világot, amiért végtelenül hálás vagyok.

Miért jelentkeztél a Közép-Európa Táncszínház próbatáncára? Ismerted már az együttes munkáját?

Számomra nagyon csábítóan hangzott az újítás gondolata, az, hogy frissülni készül az együttes. Szeretem az újításokat, valamint a társulat 30 éves múltja is sokat nyomott a latban. Rendkívül szimpatikus az, hogy a társulat minden tagját alkotásra ösztönzik, valamint erre időt és helyet teremtenek a társulati működésen belül. Másrészről az elmúlt évek során felértékelődött számomra a közösség fogalma, ma már sokkal többet számít, hogy kikkel dolgozom, és hogyan működünk együtt, mint csapat. Én úgy érzem, hogy itt a KET-ben most ezt is megtaláltam.

Most, hogy eltelt már két hónap az évadkezdés óta, hogyan érzed magad a társulattal, sikerült-e megtalálni a közös hangot a többiekkel?

Abszolút igen! Az az igazság, hogy én nem teljesen idegenként érkeztem. Szegről – végről ismerős volt majdnem mindenki, van, aki még az iskolából, de olyan is van, akivel már dolgoztam is együtt egy rövid “hakni” erejéig. Nagyon jók a csapat energiái, mindig mindenki készen áll alkotni, és ha esetleg valakinek rossz napja van, akkor a többiek segítenek neki visszazökkenni.

Milyen feladatok várnak rád az évadban az együttesnél?

Most elsősorban Anton Lachky-ra koncentrálok, mivel elkezdtünk vele egy darabot közösen készíteni. Ez lesz az első közös munkám a társulattal és a koreográfussal is. Már nagyon várom, hogy elkészüljön.

Hogyan látod magad 1, 2, 3, 4 év múlva az együttesben? Egészségesnek. Hahaha! De viccet félretéve, nem szeretnék semmit elkiabálni. Nagyon sok lehetőség tárult most elém, és azt hiszem, hogy a számomra legmegfelelőbb életszakaszban jönnek ezek a feladatok. Szeretném a legtöbbet kihozni magamból, és a környezetemből is. Az, hogy ez a társulaton belül engem hova fog majd elhelyezni, idővel kiderül.

Villámkérdések:

Mi volt a pillanat, amikor eldöntötted, hogy táncos leszel?

Ez fokozatosan alakult ki. De az első tényező, ami a lavinát elindította, talán a nagyapám volt, aki igazán jól tudott táncolni, és négy éves koromban megmutatta az első lépéseket.

Ki a példaképed (alkotó, táncművész)?

Nem tudok egyet mondani. Mindenkiben keresem azt, amiben a legjobb, és igyekszem eltanulni.

Hogyan kapcsolódsz ki a szabadidődben?

Úszok, futok, biciklizem, focizom, barkácsolok, túrázom, sütögetek, és néha alszom.

Melyik a legemlékezetesebb nyaralásod?

Amikor a spanyolországi Deltebre táncfesztiválra utazhattam a Fülöp Viktor ösztöndíjból.

Mi a kedvenc ételed?

Hamburger és a gyümölcsturmix.

Mi a kedvenc filmed?

Férfi becsület

Milyen zenét hallgatsz?

Az összeset.

Milyen könyveket olvasol?

Pszichológia

Hol és hogyan látod magad 10 év múlva?

Nehéz kérdés és nehéz olyasmiről is beszélni, ami ma még ábránd csupán. De szeretnék Magyarországon maradni.

Az interjút Trója Gréta készítette

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Közép-Európa Táncszínház nyílt próbájára 2018. november 9-én, pénteken.

A vendégek megismerkedhetnek a társulat készülő előadásának munkálataival, betekintést nyerhetnek Anton Lachky koreográfus módszerébe s a készülő darab fázisába.

Cím: Sín Kulturális Center, Gyutacs u. 10-18., Budapest, 1139
Időpont: 2018.november 9. péntek 14-16h, érkezés 13:45!

Kérjük a pontos érkezést, mivel próba közben nem áll módunkban beengedni a későn jövőket!

A nyílt próbára korlátozott létszámban tudjuk fogadni az érdeklődőket, ezért a részvétel REGISZTRÁCIÓHOZ kötött.
Az alábbi email címen jelezhetik szándékukat: fodor.kati@cedt.hu

A próbán hang- és képfelvétel nem készíthető!

 

Feledi János
Művészeti Vezető

Fotó: CEDT

 

Ismerjétek meg a KET erdélyi származású új táncművészét Dabóczi Dávidot, aki Marosvásárhelyről érkezett a Közép-Európa Táncszínházhoz. Az interjú során hamar fény derült arra, hogy Dávid példamutató lelkesedéssel áll az új kihívások elé. Őszintén mesélt érzéseiről, vágyairól és jövőbeli terveiről is.

 

A társulat új tagjaként mit tudhatnak rólad a KET nézői? Hol végeztél, milyen szakon és hol dolgoztál korábban?

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakán végeztem 2016-ban. Már az egyetemi évek alatt részt vettem az András Lóránt Társulat néhány előadásában, majd a diplomám megszerzése után le is szerződtem. Közel két évig tevékenykedtem ott, mint táncos és koreográfus, és ez idő alatt részt vettem kortárs tánc, flamenco és tangó előadásokban. A társulat mellett kaptam néhány felkérést a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháztól, amellyel a közös munka során sokat tanultam arról, hogy milyen egy zeneszerzővel együtt dolgozni, hogy miként tudom megtalálni a közös hangot színészekkel, és hogyan lehetséges összeegyeztetni a rendező igényeit a saját szakmai elvárásaimmal.

Miért jelentkeztél a Közép-Európa Táncszínház próbatáncára? Ismerted már az együttes munkáját?

Amióta tánccal foglalkozom, csak nagyon ritkán volt lehetőségem résztvenni külföldi mesterek képzésein, és ahogy telt az idő, egyre nagyobb igényt éreztem ennek a hiánynak a pótlására. Környezetváltozásra is szükségem volt, ezért végül elkezdtem keresgélni. Bár nagy reményeket nem fűztem a próbatáncokhoz, mivel tudom, hogy még bőven van mit tanulnom, mégis úgy döntöttem, hogy megadom magamnak az esélyt. Így találtam rá a Közép-Európa Táncszínház felhívására. Csupán két előadást láttam a társulattól Marosvásárhelyen, ennyi az, ami a munkásságukból eljutott hozzám. Közvetlenül a válogató előtt már nem gyűjtöttem infókat, mert nem szerettem volna, ha befolyásolnak az olvasottak. Nem mások véleménye alapján szerettem volna eldönteni, hogy egy esetleges ajánlatra milyen választ adok, hanem a próbatáncon tapasztaltak szerint.  Nagyon pozitív élmény volt a próbatánc, szerettem volna, ha lehetőséget kapok a továbbiakban, ami szerencsére meg is történt, és ezért nagyon hálás vagyok a KET-nek. Nem konkrét célokkal jöttem Magyarországra, mivel nem tudtam, hogy mit és kit kell keresnem. Ennek oka, hogy kevésbé ismertem a magyar táncéletet, amely hiányosságomat most napról napra igyekszem pótolni. Éppen ezért gondolom, hogy szerencsés a helyzetem, mert így objektíven, csakis a saját tapasztalataim alapján hoztam meg a döntéseimet.

Most, hogy eltelt már majdnem másfél hónap az évadkezdés óta, hogyan érzed magad a társulattal, sikerült-e megtalálni a közös hangot a többiekkel?

Hihetetlenül tartalmas időszak volt már ez a másfél hónap is, rengeteget tanultam és kaptam a társulat minden tagjától. Nagyon befogadó volt mindenki, és nagyon hamar elkezdtem biztonságban érezni magam. Annak ellenére, hogy minden nap borzasztóan izgulok, hiszen folyton ott van bennem a megfelelési vágy vagy éppen a félelem, hogy nem fogok tudni teljesíteni, mégis szívesen megyek be, mert tudom, hogy ha megérkezem a próbaterembe, valakinek egészen biztosan lesz pár biztató szava hozzám, vagy csak a jókedvével engem is feldob és ellazít.

Milyen feladatok várnak rád az évadban az együttesnél?

Feladatom az rengeteg lesz, hiszen bizalmat szavazott nekem a vezetőség technikai hiányosságaim ellenére is, és jelen pillanatban ezek pótlása az elsődleges és legfontosabb feladatom. Pontosan emiatt nem tudom, hogy milyen feladatokkal mernek majd felruházni, de nagyon bízom benne, hogy a novemberi Anton Lachky-előadásban már benne lehetek. Illetve decemberben a Sono Rinato című előadás is elkészül, és remélem abban is próbára tehetem magam. Sok projektje lesz a társulatnak ezen a kettőn kívül is, és természetesen arra vágyom, hogy minél több feladatot kapjak bennük. Szeretnék lehetőséget kapni a bizonyításra, és megfelelő technikai tudású, megbízható tagja lenni a csapatnak.

Hogyan látod magad 1, 2, 3, 4 év múlva az együttesben?

Legegyszerűbben úgy tudnék fogalmazni, hogy mindenféleképp az együttesben. Természetesen a szívem mindig is haza fog húzni, hiszen Erdélyben születtem, és az eddigi 25 évemet ott éltem le. Valamikor szeretnék majd visszamenni, és az itt kapott tudást átadni, hiszen sokan vannak otthon, akik pontosan ilyen lehetőségre vágynak, mint ami most nekem megadatott, de a képzési lehetőségek hiányában nem tudnak elég önbizalomra és szakképzettségre szert tenni. Én azon kevés szerencsés emberek közé tartozom, aki ezek hiányában is esélyt kapott, így úgy érzem, hogy feladatom mások jövőjéről gondoskodni, hogy azoknak, akik majd szeretnének évek múltán Magyarországra vagy messzebb eljutni – tanulni vagy dolgozni a szakmában -, azoknak ne a szerencsén, hanem a tudásukon és szorgalmukon múljon a lehetőség.

Villámkérdések:

Mi volt a pillanat, amikor eldöntötted, hogy táncos leszel?

Tizedik osztályos voltam matematika-informatika szakon, és poénból elmentem egy barátnőmmel egy balett órára. Hazamentem, boldog voltam, megnéztem pár videót, és attól kezdve tudtam, hogy ha nem is klasszikával, mert ahhoz kicsit késő van már, de mindenféleképpen tánccal akarok foglalkozni.

Ki a példaképed (alkotó, táncművész)?

Pina Bausch.

Hogyan kapcsolódsz ki a szabadidődben?

Verset írok, filmet nézek vagy sétálok.

Melyik a legemlékezetesebb nyaralásod?

Tavaly nyáron Prágában voltam a családommal és párommal.

Mi a kedvenc ételed?

Paradicsomleves, illetve narancsos kacsacomb párolt lilakáposztával és krumplipürével.

Mi a kedvenc filmed?

Ray, Modigliani, Pride and Prejudice.

Milyen zenét hallgatsz?

Mindenfélét, és majdnem mindenfélét szeretek is.

Milyen könyveket olvasol?

Leggyakrabban életrajzi könyveket.

Sportolsz valamit a tánc mellett, és ha igen, mi az?

Néha szoktam teniszezni és kosarazni.

Hol és hogyan látod magad 10 év múlva?

10 év nagyon sok idő, messze van még, de az biztos, hogy a szakmában szeretném látni magam aktív táncosként, illetve tanárként és koreográfusként is.

 

Az interjút Trója Gréta készítette