A sorozat egy olyan felület, amely lehetőséget biztosít az alkotó és az előadó szoros együttműködésére. A szóló műfajának köszönhetően a táncos színpadi jelenlétében, előadásában rajzolódik meg a művész portréja, így válhat két alkotó entitás közös munkája egy-egy portrévá a KET adott táncművészéről.
Kun Attila és Kovács Péter az egyén perspektívájából vizsgálják az emberi fajra oly jellemző társadalmi élet illúzióját, a sors- és környezetünk alakításának illúzióját. Körbejárják azt a képzetet, hogy „nem mindegy” miként cselekszünk, milyen üzenetet, illetve milyen jeleket hagyunk magunk után.
Természettől elszakadt fajként újabb és újabb szerepek, álarcok, túlélési sémák végkimerülésig ismételt „álarcos báljában” hol találja meg az egyén a közösséget a „mindenség” megoldó erejével?
„Két kultúra, két értékválasztás jelenik meg a koreográfiában – nem abban a sorrendben, ahogy az elsőre adódna, ugyanis a jelentől, a ma uralkodó értékrendtől indul, és ehhez képest lép vissza időben, egy másik, archaikusabb kultúrába. Az első részben sötét öltönyben, nekünk háttal látjuk először Kovács Pétert, és csak amikor megfordul, akkor vesszük észre, hogy az arcát is fekete álarc fedi.
Vissza 
