92 regiszter, 5 manuál, 6804 síp – a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem orgonáján végtelen számú és összetételû hang szólaltatható meg, kombinációs lehetõségeinek nincs határa.
Fassang László kísérletezéshez is ideális hangszernek tekinti a hangversenyterem orgonáját, s a határtalanságot mûfaji értelemben is gondolja. A Müpa orgonakoncertjeitõl már eddig sem volt idegen az irodalom, a fény- és a filmmûvészet, a nép- és a világzene, ezúttal viszont koreográfia kapcsolódik a már önmagában is izgalmas orgonamuzsikához. Johann Sebastian Bach mûhelyében már többnyire olyan tánctételek íródtak, amelyek önmagukért beszélõ, szuverén zenemûvek, és csupán hangvételben, karakterben utalnak egy-egy korabeli táncra. A koncert elsõ részében ezekbõl hallunk gyönyörû válogatást.
Az est második felében olyan zenék szólalnak meg, melyek születésében nem játszott szerepet a tánc, viszont magukban hordozzák a tánc lehetõségét. Ezek a mûvek a Közép-Európa Táncszínház új mûvészeti vezetõje Kun Attila koreográfiáiban kelnek életre.
A 25. jubileumát ünneplõ Közép-Európa Táncszínház ünnepi évadjának ötödik és egyben utolsó koprodukciós bemutatója ez, mely méltán hivatott képviselni egy olyan negyed évszázados múlttal rendelkezõ társulat munkájának gyümölcsét, mely alázatos és nyíltszívû zarándokként aktívan keresi és kutatja a tánc jövõépítõ lehetõségeit. Így kívánja a társulat, Fassang László a zenei határtalanságot versenyre hívó szavát a tánc nyelvén is megerõsíteni.

Alkotók


Előadó

  • Jakab Zsanett
  • Kovács Péter
  • Ivanov Gábor
  • Frigy Ádám
  • Mádi László
  • Horváth Adrienn
  • Palcsó Nóra
  • Hargitai Mariann

Koreográfus

  • Kun Attila

Zene

  • Fassang László orgonaművész

Jelmez, díszlet

  • Horányi Júlia

Fény

  • Fogarasi Zoltán

Látvány

  • Hrotkó Bálint
  • Szemerey Bence

Kapcsolódó sajtó bejegyzések


Antal Klaudia:
(tánckritika.hu)
- 08/05/2014

…a férfiak a keményebb hangzású, gyorsabb ritmust diktáló ütemekre harcolnak egymással, a nők pedig a harmóniát megtestesítve lebegnek fehér ruhájukban a lágyabb dallamokra. Egyszer orgonasípokként törnek a magasba, másszor pedig a földre zuhanva lelnek nyugalmat. A zene testet ölt: a táncosok, mint egy médiumként közvetítik az első felvonásban a nézőket láthatatlanul körülölelő hangjegyeket.

Elzenélt tánc, eltáncolt zene
rés a présen - sisso:
(Magyar Narancs)
- 13/03/2015

rés a présen: A Fassang László orgonakoncertjére készített koreográfiáddal szerepelsz a Müpa 10. szülinapján. Kinek az ötlete volt ez az „Elzenélt tánc, eltáncolt színház”, és hogyan jött létre?

Kun Attila: Fassang Laci barátommal közösen gondolkodtunk az orgona és a kortárs tánc esetleges kapcsolatának feltérképezésén. A Müpa orgonája egyszerűen lenyűgöző, és e hangzás testközelisége rabul ejtett mint koreográfust. Tudható, hogy átszövi az európai kultúrát az orgona hangzásvilága, hiszen a keresztény kultúrkör velejárója az orgona­zene. Ebben megjeleníteni a kortárs táncot igencsak komoly kihívás. Mint a Közép-Európa Táncszínház művészeti vezetője természetesen a társulat táncművészeinek közreműködésével alkottam meg az előadást. Az alkotói folyamat kezdő gesztusa az volt, amikor Laci bevitt az orgona síptermébe – a táncművészek is bejutottak ugyanide pár héttel később –, ami lenyűgöző élmény volt. Ezután Laci az üres hangversenyteremben – ha jól tudom, 1000 feletti nézőt képes befogadni – eljátszotta nekem Ligeti György Volumináját. Meg kell mondjam, sorsfordító élmény volt. Ettől a pillanattól kezdve nem volt kérdés, hogy a hangzás ereje előtti tisztelettel alkossuk meg az est mozgásanyagát.

Elzenélt tánc, eltáncolt zene